Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

OROSZI SÁNDOR: Államerdészeti erdőtelepítések Szabadka város határában (1896-1918)

száma 8 volt. Ez az 1901-től 1910-ig érvényes üzemterv 9500,00 kh (5467,00 ha) erdőt, 627,86 kh (361,33 ha) egyéb és 5697 (32,79 ha) terméketlen, azaz összesen 10184,83 kh (5803,82 ha) területet tartalmazott. A különböző területcserékkel, el- és hozzácsatolásokkal ez az érték 11030,49 kh-ra (6348,05 ha) módosult, amiből 10343,62 kh (5952,75 ha) volt az erdő, 629,90 (362,51 ha) az egyéb és 66,97 kh (32,79 ha) a terméketlen terület. Az évi növedéket 7048 m -ben határozták meg, amely évente mintegy 75 kh (kb. 43 ha) akácos és 200-280 kh (115-161 ha) nyáras kihasználását tette lehetővé.

36 1910 után új üzemtervet nem léptettek életbe. KISS Ferenc ugyanis a következő véleményt fejtette ki. Abból kiindulva, hogy az akác növekedése, minősége a termőhely függvénye, az eltérő termőhelyeken különböző vágásforduló bevezetését javasolta. így a termőhelyi jóság függvényében 5, 10, 15, 20,^30 éves vágásfordulót, míg a feketefenyő- és tölgy szálerdők esetében 50-80 éveset. Ez az elképzelés azonban — ismereteink szerint — a gyakorlatban fgy nem valósult meg. Üzemtervezési oldalról ugyanis nagyon alapos termőhelyi feltárást és részletes hozamszabályozást kívánt volna. KISS Ferenc javaslata azonban a későbbiekben mégis beépült az erdőrendezési gyakorlatba, hiszen századunkban a termőhelytől függő véghasználati kor már általánossá vált. Munkás- és szolgálati viszonyok Amint már utaltunk rá, az erdőtelepítések mezőgazdasági közteshasználattal történtek. A város elöljárósága nagyra értékelte, hogy az erdőgazdálkodás munka-, illetve kereseti lehetőséget nyújt a „legszegényebb néposztálynak".

38 Az erdőgondnokság azonban nem mindig — főleg az állami kezelés kezdetén — volt megelégedve a környéken, általában tanyákon lakók munkájával. KALLIVODA Andor 1898-ban írta: „A lakosok kevésbé szorgalmasak, elég jóindulatúak, de a socialismus iránt nagy hajlammal viseltetnek, ez utóbbi körülménynek tudható be az is, hogy a mezőgazdasági közteshasználatra kiadott parcellák megmunkálásának elhanyagolásából — kivált a teljesen vagyontalanok — lelkiismereti kérdést nemigen csinálnak."

39 A további évek erdősítései mégis azt mutatják, hogy mindig volt elegendő jelentkező a közteshasználatra, így a munkát ez nem akadályozta. A fakitermelést és szállítást bérmunkásokkal végeztették, míg az előhasználatot, nyesést részes munkásokkal. Az állami kezelés előtt az erdők ügyeit a városi gazdatanácsos felügyelete alá tartozó erdőtiszt és az erdőőrök végezték. Az erdőőrök számára az 1879. évi erdőtörvény 37. §-a alapján előírták az erdőőri szakvizsga letételét. Az állami kezelésbe vételkor 12 szakvizsgázott erdőőrt és egy erdőszolgát alkalmaztak. Az erdőőrök a következő kerületekben szolgáltak: hajdújárási, radanováci, kőröséri, földijárási, zsdrálói, zsíroskúti, szkenderjárási, sáskalaposi, deszkási, felső-csikériai, alsó-csikériai és tavankúti.

40