Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

való hasznosítását. A ménesbirtok pénzügyi helyzetének javítására azt tanácsolta, hogy a méntelepek számára térítés nélkül átadott fedezőmének ellenértékeként az állam vállalja át a ménesbirtok bérköltségeit. WELLMANN 1933-as tanulmányútján olyan méntelepeket keresett fel, amelyek nem szerepeltek az 1932-es út programjában. Tapasztalatai még vegyesebbek voltak mint az előző évben. Az istanbuh méntelep tizenkilenc ménje közül három (egy anglo-arab és két angol telivér) bizonyult tenyésztésre alkalmatlannak. A bursai méntelepen megvizsgált kilenc mén közül négy (egy angol telivér és három angloarab) volt selejtezendő. Az erzurumi méntelepen tizenhárom mént vizsgált meg. Ezek közül kettőnek (egy arab félvér és egy arab telivér) javasolta a tenyésztésből való kizárását. A karsi méntelepről igen lesújtó véleményt közölt. Ottjártakor az állatok gondozását, a pataápolást és a méntelep rendjét nagyon rossznak találta. A mének nagy részét fajtajelleg nélküli értéktelen keresztezési terméknek minősítette. A karakösei (vilajet központ) méntelepen még rosszabbnak találta a helyzetet, úgy az állatok gondozása mint a mének minősége tekintetében. A mének közül mindössze egyet talált tenyésztésre alkalmasnak. Az előző évben meglátogatott méntelepek közül csak a sivasit kereste fel. Itt az 1932-eshez hasonló nagyon pozitív benyomásokat szerzett. Megvizsgálta a Magyarországról újonnan behozott 20 nonius mént és az egész állományt kiemelkedően jó minőségűnek találta. Hat mént igen kiválónak ítélt. Az ankarai méntelep nyolc ménje közül viszont csak három volt tenyésztésre alkalmas. Az ország lótenyésztésének színvonalemelésére vonatkozó javaslatai közül a legfontosabb, hogy csikónevelő telepek létesítését indítványozta. WELLMANN az 1933. évi jelentésében röviden értékelte KeletAnatolia (Kars, Köle, Cüdir vidéke) szarvasmarhatenyésztését. Az itt tenyésztett vörös színű, hármas hasznosítású fajtát igen értékesnek minősítette és alkalmasnak tartotta Anatolia többi területén az üyen fajtájú szarvasmarhák javítására. Ezért a fajta tisztavérben való megőrzését egy, mintatehenészet és egy bikanevelő állomás létesítését javasolta. WELLMANN Oszkár törökországi tanulmányútjait illetve az azokról készült jelentéseket értékelve a legfeltűnőbb a részletekbe menő szakmai alaposság. A korábbi évek tenyészállatimportjai minden bizonnyal erős kísértést jelentettek különösen a szarvasmarhatenyésztésben - arra, hogy a megrendelőnek egyik napról a másikra látványos eredményt igérő megoldást ajánljon és egyszersmint piacot szerezzen a magyar tenyészállat feleslegnek. WELLMANN azonban ellenállt a kísértésnek. Nem a török kormányt próbálta rábeszélni a Magyarországon jelentkező tenyészállat felesleg megvásárlására, hanem a magyar kormánynak tett javaslatot borzderes szarvasmarha tenyészkörzet kijelölésére, mert ez a fajtacsoport felelt meg lejobban a török viszonyoknak.

36 Egyedül a nonius lovak további terjesztését ajánlotta, ami jelenthetett bizonyos piacbővülést a magyar tenyészmének számára. Főleg a szarvasmarhatenyésztés területén figyelhető meg az a szándék, amit képletesen úgy