Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban
szoktak leírni, hogy az éhezőnek nem sülthalat ad, hanem megtanítja halászni. WELLMANN javaslatai kivétel nélkül arra irányultak, hogy a helyi fajtákban meglévő potenciális termelőképesség kibontakozását segítsék elő. Az akkori török viszonyok közt forradalmi újításnak számított az egyedi takarmányozásra tett javaslata, hiszen ezidőtájt Anatóliában nemhogy az egyedi takarmányozás, de a téli istállózás és "zsákból" való takarmányozás sem volt elterjedt gyakorlat. Ez magyarázza a takarmányadagok és receptek részletes leírását. WELLMANN törökországi tevékenységében mindössze egy kisebb hiányosság mutatkozik: A szamár- illetve öszvértenyésztés figyelmen kivül hagyása. Az 1920-as -30-as években a török hadsereg jelentős mennyiségű öszvért vásárolt. 37 Ez a tény lehetőséget adott volna a tenyésztésből kisorolt kancáknak a WELLMANN által javasolt fogatos munka mellett további hasznosítására. A köztenyésztésben fedező szamármének minőségének fontosságára a hadsereg öszvérigényén túl az is felhívja a figyelmet, hogy Törökországban a szamárlétszám a lólétszámnak majd kétszerese volt, 8 és a szamár napjainkig "fontos málhásállat maradt. WELLMANN Oszkár jelentései és javaslatai alapján a török mezőgazdasági kormányzat egy hat éves tervet dolgozott ki az állattenyésztés fejlesztésére. A terv lényege az volt, hogy az állami tenyészintézmények működésének megfelelő megszervezésével a tervidőszak végére az egész országot el tudják látni jó minőségű apaállatokkal. A tervet 1933-ban terjesztették a Nagy Nemzetgyűlés (Büyük Millet Meclisi) elé. 39 A tervek megvalósítását azonban erősen hátráltatta a gazdasági válság okozta pénzhiány. A Nagy Nemzetgyűlés 1933-ban gyakorlatilag minden állattenyésztési fejlesztési kiadást törölt a költségvetésből. 40 A pénzhiány még 1934-ben is lassította a fejlesztést. Ekkorra készültek el WELLMANN javaslatai alapján a tenyészkörzeti beosztásról szóló tervek, de a megvalósításra csak néhány évvel később kerülhetett sor. Ugyanez volt a helyzet a mintatehenészetekkel is. 41 Megvalósult viszont 1933ban két új ménes alapítása Çiftelerben és Cukurovában (adanai vilayet). Ezeket 1934-ben telepítették be Karacabeyből áthozott létszám feletti kancákkal. Ugyancsak WELLMANN javaslatára 1934-ben a Konyái Tenyésztési Intézet a vilayettől átvették állami kezelésbe. Az uzunyayla vidéken (Sivasi és Tokati vilayet) megszervezték a köztenyésztésben a törzskönyvi ellenőrzést, a kancák osztályozását és tervbe vették csikónevelő telepek létesítését szövetkezeti formában. 4 1938-ban 1359 népies kancát vettek törzskönyvbe. 43 Ugyanezen esztendőig három csikótelep létesült az országban: az uzunyaylán Pinarbasi faluban, az Eskisehiri vilayetben Hasirci-gazdaságban, Trákiában Köprüce faluban. Ezek a telepek az induláshoz állami támogatást kaptak 44 A megfelelő minőségű arab telivér mének beszerzését is a pénzhiány akadályozta. Áthidaló megoldásként Ismét INÖNÜ miniszterelnök mint a lóversenyegyesület elnöke 1934-ben az egyesület pénzéből fedezte 20 db arab telivér mén vásárlását.