Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

A szántóföldi növénytermelés 90 %-ban gabonára alapozott volt, az alacsony termelési szint miatt azonban Törökország 1890-től gabonából importra szorult. Önként adódott tehát az önellátásra való törekvés. (Törökország állattenyésztése az 1930-as évek elején.) A mezőgazdaság gépesítését segítő hitelek és támogatások

8 ellenére nagyjelentőségű maradt az igásállat - ló és szarvasmarha - tenyésztés. Törökországban az a körülmény is fokozta az állattenyésztés jelentőségét, hogy az állam bevételei közt fontos helyet foglalt el az állatok után szedett adó. Törökország lóállománya 1931-ben 480800 db volt.

10 A tenyésztett fajták és típusok közül létszám tekintetében a különböző helyi fajtáké (pl. uzunyayla, çukorova, malakan) ( 1. ábra) volt a fő szerep, de jelentős volt az arab telivér és arab félvér tenyésztés is. (2. ábra) Az angol telivér főleg a köztenyésztésre gyakorolt negatív hatása miatt érdemel említést. A lótenyésztés alapirányvonalát 1931-ig nem sikerült tisztázni. Külön úton haladt a gazdasági minisztérium, a hadügyminisztérium és a lóversenyegyesület.

11 A mezőgazdasági kormányzat előtt álló legnagyobb feladat a köztenyésztés megfelelő minőségű ménekkel való ellátása volt. Nehezítette a helyzetet, hogy a török nagybirtokosok nem foglalkoztak belterjes állattenyésztéssel, így 1. ábra Uzunyayla kanca