Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

2. ábra 2 éves arab félvér kancacsikó a köztenyésztés apaállatokkal való ellátása (minden állatfajban) teljes egészében az államra hárult, beleértve a tenyészanyag nevelését is.

12 Az 1930-as évek elején Törökországban mintegy 1300 mén fedezett. Ezeknek kb. 10 %-a volt állami tulajdonú. Ezek minősége megfelelő volt További 20 % a vilajetek tulajdonában volt. Ezek már hagytak némi kívánnivalót maguk után. A fennmaradó mintegy 70 %-ot a parasztok saját ménjei tették ki, azaz magyar fogalmak szerint zugmének voltak. Ez Törökországban az eltérő szabályozás miatt nem jelentkezett ilyen élesen, de ezek a mének minőség tekintetében nagyon alatta maradtak az állami tulajdonúaknak.

1 A jó minőségű mének hiányának enyhítésére a török mezőgazdasági kormányzat az 1920-as években több ízben vásárolt tenyészállatokat különböző európai és arab országokból. Magyarországról első izben 1924-ben vettek 12 makói tájfajta nonius mentés 10 kancát.

14 A szarvasmarha-állomány 1931-ben 5363000 db volt.

15 Összetételében négy fajta játszott fontos szerepet: az anatóliai fekete, a plevnei szürke, a keleti vörös és a déli vörös, vagy aleppói. A tejelő jellegű anatóliai fekete fajta Közép-Anatóliában, a földközi-tengeri és a fekete-tengeri partvidék nyugati részén volt honos. Az igás jellegű plevnei szürkét a Márvány- és az Égei-tenger partvidékén, továbbá Trákiában tenyésztették. A viszonylag nagy testű keleti vörös fajtát Kelet-Anatoliában, a jó