Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZAKÁCS SÁNDOR: A fordulat éve és az ötvenes évek

A fordulat éve és az ötvenes évek SZAKÁCS SÁNDOR Tisztelt Osztályülés! Megállapodás, vagy inkább elhatározás kérdése volt egykor, hogy mit tekintettek fordulat évének, jóllehet inkább a fordulatok, vagy forgolódások éveiről kellett volna szólni: nem csupán 1947-1948 viszonylatában, hanem a negyvenes évek háború utáni egész időszakára nézve. A fordulat ebben a keretben a nagyhatalmi és társadalmi egyeztetések politikájáról az ütköztetés és az erőhatalmi kényszer technikájára való áttérést jelentette mind a kül-, mind a belpolitikában. Az ötvenes évek - az erőhatalmi kényszer technikája kezdete - pedig a következményt, a katasztrófa első felvonását hozta, amire következett a többi, maga a több évtizedes folyamat: a múlt még élő, illetve időleg újra fakasztott forrásainak, társadalmilag és gazdaságilag a szerves fejlődés lehetőségének szinte teljes szétvetése (vele a mai helyzet). Az egykori egyeztetési politika nemzetközi maximáit és közvetlen belpolitikai következéseit még Jalta előtt 1945. február 8-án elvtársai számára a legfelsőbb vezetés megbízásából RÉVAI József így formulázta: "A teheráni értekezleten a szocialista Szovjetunió a polgári Angliával és Amerikával hosszantartó egyetértésre és szövetségre rendezkedett be. Ez a teheráni politika meg kell, hogy szabja a mi politikánkat is. Nem tekinthetünk el a Szovjetunió nemzetközi politikájától, amikor Magyarországon, ezen a kis magyar földön meg akarjuk szabni a mi politikánkat. A kommunisták mindig nemzetközi politikát csináltak és nemcsak a maguk kis hazai szemétdombjából indultak ki. Mi nemzetközi párt voltunk, amikor volt kommunista Internacionálé és ma is azok vagyunk, amikor nincs kommunista Internacionálé. Mit jelent nemzetközi politikát folytatni? Ez elsősorban azt jelenti: támogatni a Szovjetunió nemzetközi politikáját. Ha mi most Magyarországon arra törekednénk, hogy proletárdiktatúrát csináljunk, akkor az nem nemzetközi, hanem szűk nacionalista politika volna, akkor riem törődnénk a Szovjetunió nemzetközi politikájával. Sőt, közönséges provokáció volna, mert alkalmas volna arra, hogy ellentéteket provokáljon ki a Szovjetunió és nagy szövetségesei, Anglia és Amerika között." Különösen a pártot opportunizmussal vádoló tizenkilenceseknek címezve még azt is hozzátette: "Proletárdiktatúrát csinálni, Elvtársak, nem lehet, ha a munkásosztály, a dolgozó nép többsége nem támogatja a kommunistákat." Az egyeztetési politika ekkor tágabb értelemben azt jelentette, hogy demokrácia lesz, többpártrendszer és koalíció lesz, megántulajdoni rendszer lesz, nem önállótlanító és elszegényítő, hanem önállósító jóléti politika lesz; fordítva viszont: nem lesz tanácsköztársaság, azaz szovjetrendszer, nem lesz proletárdiktatúra, vele kolhoz, * Előadás a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának 1989. május 4-i ülésén