Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZAKÁCS SÁNDOR: A fordulat éve és az ötvenes évek

társadalmilag érvényesíthetetlen mlajdonnélküliség, általában erőhatalmi egypárturalom és ráalapozott állami önkény, nem lesz értéktermelést szétvető, vállalkozói készséget széttipró - történetileg ázsiai típusú - adógazdaság, amelyben a piaccal együtt a fogyasztási cikk is eltűnik. Hanem igenis fordítva: jólét, szabadság és demokrácia lesz, s szabad választások alapján a nép ad felhatalmazást kormányzati politikára. Ismert, hogy lényegileg 1946-tól a konfrontáció, azaz a mind nyilvánvalóbb ütközés erői erősödtek fel a második világháború vezető, illetve győztes keleti-nyugati hatalmainak viszonyában. Ezzel egyidejűleg vesztették érvényüket a hosszú távra - alaprakólag 20-25, illetve 40 évre elgondolt - együttműködésre vonatkzó, részben a háború alatt, részben az európai háború végén tett nagy koalíciós egyeztetések és tervek. A győztes blokk szövetséges főhatalmai eredetileg tehát olyan békemű elvei körvonalazása felé haladtak, amelyben a kölcsönös érdekek kompromisszuma lett volna a garancia. Egyetértettek a nemzeti szocializmus, a fasizmus, a japán nagy térpolitika vagy küldetéstudat, általában a fasisztáknak, illetve hasonneműeknek minősített irányzatok teljes felszámolásában, úgyszintén a világ országai, nemzetei demokratikus - nagyhatalmi koalíciós - elvek alapján felügyelt vüágszövetségének létesítésében. Ennek normái szerint indult Európa politikai, gazdasági, társadalmi rekonstrukciója, vele a vesztes országok (köztük Magyarország) új békerendbe illesztésének munkája is, az ideiglenesség, a fegyverszüneti állapot, azaz a megszállás idejére létesített, úgynevezett szövetséges ellenőrző bizottságok (szuverén) felügyelete alatt. Ebbe a keretbe illeszkedtek a közvetlen háború utáni hazai folyamatok is (koalíciós együttműködés, földosztás, választások, az első részleges államosítások, illetve állami kezelésbevételek stb.). Az a nagyhatalmi megítélés, hogy ez eredeti (egyeztető) elgondolás érvényesítésének megszűntek adottságszerű feltételei, új helyszetet teremtett. Lefagyott a nemzetközi légkör. Az együttműködés helyébe - nemzetközi s függő nemzeti szinten az ellenségeskedés, az egyeztetés helyébe az érdekek kizárólagosságának érvényesítése, öncélú ütköztetése lépett. Kiiktatták az együttműködés politikai, intézményi garanciáinak kölcsönösségét, likvidálták ezek rekvizitum ait (a kommunistákkal való együttműködést Nyugaton, s egyoldalúan az együttműködés politikáját Keleten). A szövetséges főhatalmak, melyek az egykorú helyzetmegítélés és fogalmazás szerint "a Németország és Japán elleni" háborúban "egy tábort" alkottak, most maguk váltak két ellenséges tábor szervezőinek fő erőivé és létrehozóivá. Az e térfélen 1947 őszén megalakított Tájékoztató Iroda már ebben a keretben értelmezte a viszonyokat és viszonylatokat, s jelölte meg a tennivalókat. A történetformáló képességekkel e térségben akkor felruházottak úgy látták, hogy a részben már kreált, részben pedig példának veendő létező rendszer jegyében kell meggyorsítani a "társadalmi haladás ügyét", ami a Nagy Ferenc vezette kisgazda többség szétvetése után már formailag sem lehetett ("nyugati") demokrácia, s a paraszti többség által elfogadott, illetve elfogadhatónak ítélt "szövetkezeti társadalom". A "társadalmi haladás" terminusa ekkor e körben szocializmust, ez pedig sztálini szovjet rendszert, vagyis az ő és köre