Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
VAJKAI ZSÓFIA - WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: Fejezetek a hazai növénytermesztési és kertészeti kiállítások történetéből. (1879-1990)
kiállításaival, az azok hátterét adó gyűjteménytáraival és tudományos apparátusával jóval több, mint egy aktuális mezőgazdasági kiállítás. 8 Hosszan lehtne sorolni a Millenniumi Kiállítás kapuzárása után következőket. Elmondhatjuk, hogy egyre jobban átalakultak bemutatókból igazi célkitűzésekkel rendezett kiállításokká. Akár az ipari növények termesztésének népszerűsítése, akár a nagy tömegben, piacra termelhető gyümölcsfajták elterjesztése, akár a homokon létesített kertgazdaságok lehtőségeinek feltárása volt a céljuk - nagy hasznot hoztak a magyar mezőgazdaság fejlesztésében: mert megismertették a termelőket egy sereg új lehetőséggel, kihangsúlyozták a nemesített fajták fontosságát, a termelők szemléletének formálásában segítettek. Mire a kiállításrendezők eljutottak erre a felismerésre, és igazán létrejöhettek volna a jó kiállítások, kitört az I. vüágháború. Utána, megváltozott körülmények között, a kiállítási intézménynek is újra kellett szerveződnie. Előadásunk második részében a két vüágháború közötti kiállítások és terménybemutatók megváltozott célkitűzéseiről szólunk. Körülbelül a 20-as évektől kezdődően a mezőgazdaság különböző ágainak és azok szolgálatában áUó intézmények bekapcsolása révén néhány év alatt a korábban általános tenyészállatvásárokat is teljes értékű mezőgazdaági kiállításokká sikerült fejleszteni. így bekapcsolódott a kiáUítások keretébe a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy, továbbá a Mezőgazdasági Kamara, a szövetkezeti, állattenyésztő és zöldmező egyesület szervezete. A kiállításokon általánossá vált a növénytermesztési és nemesítési, kertészeti eredmények felvonultatása. Az igényes, látványos, sok pompával gazdagított kiállítások vonzották a látogatókat. Amíg a század elején - a tenyészállatvásárok kezdeti idején - csak a kiállítani és vásárolni szándékozók látogatták a kiállításokat, addig később a gazdálkodással foglalkozók mellett a különféle mezőgazdasági szakiskolák tanulói és a fővárosi, valamint vidéki lakosság is szívesen ellátogatott oda. Nyugodtan mondhatjuk, hogy divat lett a mezőgazdasági kiállítások és a hozzá kapcsolódó rendezvények felkeresése, így nemcsak gazdasági hasznuk, hanem nevelő, oktató erejük is volt, amikor a mezőgazdaság időszerű kérdéseit, eredményeit feltárták. Ezen időszak kiállításainak sorában kiemelkedő volt a Magyar Növénynemesítők I. Országos Kiállítása 1922ben. AzOMGEnövénynemesftőbizottsága 192 l-ben SZÉKÁCS Elemér m.kir.gazd. főtanácsos elnökletével tartott ülésén határozta el, hogy "miután a magyar növénynemesítés fejlődése során eljutott ahhoz a ponthoz, hogy az elért eredmények a legszélesebb körben való bemutatást és a külföld előtt való ismertetést is a cél érdekében igényli, 1922 év tavaszán, Budapesten, a magyar növénynemesítők részvételével, kiállítást rendez." 9 A kiállítás sikere óriási volt, a "magyar növénynemesítők a kitűzött cél által buzdítva, derekasan megfeleltek a várakozásnak". De mi is volt a tulajdonképpeni cél?
