Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

VAJKAI ZSÓFIA - WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: Fejezetek a hazai növénytermesztési és kertészeti kiállítások történetéből. (1879-1990)

beszámolókat, egy újfajta törekvés csíráival találkozunk. Eddig ugyanis a kiállításokon az uradalmaké volt a vezető" szerep. Bemutatkozásuk szinte főúri pompával történt, a bemutatandó anyagot olyan keretbe helyezték, hogy az méltán lehetett volna egy kastély előcsarnoka vagy könyvtárszobája, nem pedig növénytermesztési bemutató. Ekkor, a múlt század utolsó évtizedében gyakoribbá válnak a kisgazdaságok bemutatkozásai, amelyek aztán a két világháború közötti korszakban lesznek igazán népszerűek. Ezeken a bemutatókon is töméntelen tárgyat lehet látni, de a keret egyszerűbb, mondhatnánk úgy, közelebb áll a közízléshez. Elismerésül a nagybirtokos kiállítók érmet és oklevelet kaptak, míg a kisgazdaságok sokszor a jutalom mellett még gazdasági felszereléshez, tenyészállathoz, díjazott vetőmaghoz is juthattak. 1896-ban - sokszor és sokan leírták már - fényes külsőségek között rendezték meg a millenniumi kiállítást. 16 ezer kiállító vett benne részt és 6 hónap alatt 6 millió látogatója volt. A minket érdeklő mezőgazdasági részt lényegében az 1885-ös kiállítás alapján, de szakszerűbben rendezték meg. Nehezítette a munkát az azé vi rossz termés, amely különösen a kertészeti és gyümölcstermesztési kiáUítók gondjait növelte. A Mezőgazdasági Csarnokban kaptak helyet a nagy- közép- és kisbirtokok üzemét és terményeit bemutató kiállítások, valamint a szakoktatási, kísérletügyi intézmények és a gazdasági egyletek fejlesztő munkáját népszerűsítő bemutatók. A Csarnok mellett kisebb pavilonok foglalkoztak a kertészet és szőlészet és az élelmiszeriparok bemutatásával. Mindenki tudja, hogy megépült a Millenniumi Kiállítás idejére egy kiállítási falu, ahol az ország jellegzetes háztípusait, berendezését, háziiparát lehetett látni. Örök kár, hogy lebontásra került ez az első "skanzen". A mezőgazdasági kiállításokon összegyúlt tárgyi anyag szerencsére együtt maradt, s alapját képezte a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményeinek, amelyről e helyen érdemes néhány szót szólni. A múzeum gondolata - tehát az állandó mezőgazdasági kiállítás szükségessége már az 1860-as években felmerült amikor a "Kertész Gazda" c. folyóirat indítványozta, hogy az OMGE székházában összegyűlt pomológiai anyagot fejlesszék kertészeti múzeummá. Ez meg is valósult, szinte egyidőben azzal az igénnyel, hogy általános gazdasági múzeummá kéne a gyűteményt kiszélesíteni. Ezt indokolták a sokasodó kiállítások, bemutatók, amelyeknek anyagából a készülődő múzeum válogathatott. Az 1871 -ben a Köztelken megnyflt Gazdasági Múzeum kapta többek közt az 1878-as párizsi világkiállítás magyar mezőgazdasági anyagát is. A gyűjtés hamarosan túlnőtte az ottani lehetőségeket s a mezőgazdasági múzeumügy újabb előrevitelének ismét egy kiállítás - a miUenniumi - kedvezett. Döntés született, hogy ezentúl a kiállítás történelmi főcsoportjának épülete ad majd otthont a múzeumnak. A beköltözés meg is történt, de mint ismeretes, az épületet le kellett bontani s időtálló anyagból újra felépíteni. így a múzeumunk 1907-ben nyithatta meg kapuit új, most már végleges helyén. A kiállításügy szempontjából igen nagy esemény volt a Mezőgazdasági Múzeum létrehozása, hiszen egy múzeum az állandó és időszakos