Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

országos vásár egyenként 16 milliónyi árukészletnyi értékkel bír. Vásáronként 14.000 falusi szekér haladt át a városvonalon, ami a Dunától kb. a mai Csanádi u. Élmunkás híd - Színnyei Merse u. - Felsőerdősor - Rottenbiller u. - Fiumei u. Hámán Kató u. - vonalán a Dunáig húzható határterületet jelentette. A hídtól lefelé áUt a hetipiac, amely nyáron a pompás görögdinnyék árusító helye volt A parton a dinnyék hatalmas halmokban tornyosultak. 1828-ban Pest-Buda lélekszáma 227 118 fő volt, és ekkor 26 város lakossága haladta meg az 50.000 főt. A városok zöldség és gyümölcsigénye a XIX. század második felében ugrásszerűen megnőtt. Pesten a mai Dimitrov téren voltak a halászok, meUettük helyezkedett el a zöldségpiac, de a káposztát árulók a Káposzta /Kohlmarkt/ piacon és a rakparton várták a vevőket. A pesti koranyári piacokat a Duna balparti német falvak látták el korai cseresznyével, amit ötösével összekötve csomóban adtak el. Csak utánuk jelentek meg a "die rothe Mai-Herzkirsche" fajtával a Hont- és Nógrád megyeiek Pesten. 26 A Dunán szállított, vagy a Duna-Tisza közéről szekerekkel fuvarozott kertészeti áruk lerakására és vásári eladására legmegfelelőbb a pesti, aldunasori rakpart mutatkozott. Ennek az oldalnak a szabályozását és kiépítését az 1840: IV tc. által meghatározott szabályozási vonal adta meg. 1853 óta több évig építették ki, és az elhúzódó építkezésekben 1868 május 6-án a képviselőházhoz küldött kérvényében Pest városa kérte a Duna-part végérvényes kiépítését. A Dunaszabáfyozás egyik szempontja éppen a növekedő kereskedelem és az áruforgalom volt. 2 A fővárosi vásárokra a vásárigazgató felügyelt, az ő feladatkörébe tartozott a gyümölcs és zöldségárusok ellenőrzése a vásárfelügyelők segítségével. 1877-ben pl. 29 kosár éretlen gyümölcsöt, 686 kosár romlott gyümölcsöt, 338 db. dinnyét, 40 kosár gombát és 1171 db romlott uborkát koboztak el a vásárokban és a város 26 élelmiszerpiacán. A kertészeti terményekkel való ellátás nem volt kielégítő, több ostorozó cikk is megjelent ebben a témakörben. Bécs lélekszáma a XIX. század közepén 500.000 főkörül mozgott, de a bécsi iparkertészek képesek voltak zöldséggel ellátni a várost Pesten ebben az időben - egy pesti kofa szerint - alig volt 50 konyhakertész, és nagy részük is inkább kapás és nyári zöldségtermesztéssel foglalkozik, nem pedig a "mlveltebb" konyhakertészettel. Bécsben ellenben több száz iparos kertész dolgozott, és a környező falvak lakói is konyhakerti növényeket termesztett szántóföldjein, a kieső kenyérgabonát pedig a kertészeti áruk árából vette meg. Magyarországra a kertészeti termények egy része feldolgozva jött külföldről, így pl. a pesti piacra a téli konyhazöldség, a korai zöldség - különösen a spárga, karfiol és a champignon Bécsből, a télire ecetbe elrakott zöld gyümölcs, a hordós téli uborka Znaimból, Morvaországból érkezett. Egy frankfurti részvénytársaság préselt konyhai zöldséget papirosba göngyölve olcsóbban árusított, és az íze is jobb volt, mint a magyar télire elrakott zöldségnek. A friss zöldségneműeket, mint a salátát, champignon gombát, a spárgát, babot borsót, karalábét, spenótot mind-mind Bécs-