Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei
ból hozták. A XIX. század közepén városainkban nagy sikert arató znaimi uborka sem más, mint sós vizes-uborka, amely a korábban megszokott erős paprikával vegyes ecetes uborkához képest új ízt jelentett a városi lakosságnak. A friss zöldségfogyasztás a XIX. század közepén még nem volt általános, ami felett a Kerti Gazdaság cikkírója is kesergett, de meg kellett állapítania, hogy a magas ár sokakat visszatartott A század végéig ugyan javult a zöldségfogyasztási kép, de rendkívül kiegyenlítettlen volt a különböző területek közti eloszlás, előfordult 20-szoros különbség a friss zöldségfogyasztás mennyisége között /pl. Bács-Bodrog m. és Liptó m. között/, és a különböző évszakok közti kertészeti terményfogyasztási különbség a tél kárára óriási volt. Ennek eUenére friss zöldségfélékből a század végén Magyarország exportáló lett friss gyümölcsből viszont importra szorult ekkor az ország. 28 AZ ALFÖLDI MEZŐVÁROSOK XDÍ. SZÁZAD VÉGI - XX. SZÁZAD ELEJI SZAKOSODOTT INTENZÍV, KERTÉSZETI VÁSÁRA. Az alföldi zöldségtermesztés feUendülése a XVIII. században kezdődött el. Kalocsa és Szeged környékén a paprika, Makó határában a hagyma, Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös határában zöldség- és gyümölcstermesztésre koncentrálódtak a kisparaszti gazdaságok. Mindez nem a véletlen műve volt hanem fokozatos termelési struktúra átalakulás biztosította az egyre sikeresebb termesztést A fennálló piac vásárkörzeti hatások mellett a XIX. század elejétől a homokmegkötés vissza-viszszatérő állami programja, a nagymérvű szőlőtelepítések, majd a XIX. század közepétől kezdődő tagosítások biztosították a minőségében, és szerkezetében más jeUegű termelést A nagyhatárú Duna-Tisza közi városokat az 1850-es évektől megnövekedett adóterhek, a pusztai legelők csökkenése arra kényszerítette, hogy az egykori szüaj állattartó mezővárosok majd félszázezer holdat meghaladó pusztáikból nagyobb jövedelemre tegyenek szert Ezt a pusztákra kitelepülő törpebirtokosok szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermelésével érték el. így a városok egykor híres állatvásárai helyébe az 1860-as évektől az egyre erősödő gyümölcs- és zöldségpiacok léptek. 29 Az alföldi nagyhatárú mezővárosok az intenzív, nagy volumenű mezőgazdasági árutermelés következményeként igazgatási és oktatási, intézményhálózati központokká is váltak - még ha csak másodlagos mértékben is - és a XIX. század végére a kertészeti termelésből adódó parasztpolgári társadalmi-vagyoni fejlődés ezt a városiasodó folyamatot biztosította. Nagykőrös határában az uborka és a meggy, Kecskemét és Cegléd határában a kajszibarack termesztése emelkedett ki. A specializált termelés speciális terményvásárokat hívott életre. Akertészeti növényeket a tőkés termelés előretörése idején négy jól elkülöníthető módszer szerint termesztették:
