Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

FEHÉR GYÖRGY: Tendenciák a magyar mezőgazdaság műszaki fejlődésében. Egyezések és eltérések a fejlett ipari országoktól (1848-1914)

köszönhetően 1895-ben már 46 ezer vetőgép dolgozott az országban, ebből 38 ezer volt a kapásnövények termesztésénél nagyon fontos sorvetőgépek száma. (I.sz. táblázat) A gépek alkalmazása együtt járt a munkafolyamat lerövidülésével, a vetőmag 20-30 %-os megtakarításával, és használata elősegítette a sormüveléses kultúrákban az ekekapával történő növényápolást A vetőgépek elsősorban az intenzív növénytermesztést folytató nagy- és középbirtokokon terjedtek el, de a gazdagparaszti gazdaságok leltárból sem hiányoztak. b) A legfontosabb szántóföldi növény a gabona aratásánál használt eszközök közül a sarló és kasza között a 60-as évek közepéig befejeződött az eszközváltás folyamata. Az e területen végbement változásokban minőségileg új fejezetet nyitott az aratógépek megjelenése. Az első üyen gép megépítésére 1831-ben az USA-ban MCCORMICK, C. műhelyében került sor. Az 50-es évektől kezdve egyre több, és egyre megbízhatóbb gép került forgalomba, amelyek a század utolsó negyedében meghódították a nagy munkaerőhiánnyal küzdő észak-amerikai mezőgazdaságot, és az I. világháború előtt már teljesen háttérbe szorították a kaszával történő betakarítást.

4 Magyarországon először az 50-es évek második felében használtak aratógépet. Elterjedésük mértékéről először az 187 l-es összeírásból tájékozódhatunk.

5 Számuk a későbbiek során dinamikusan emelkedett 1895-ben -1871 -hez képest - több mint háromszorosára növekedett. (I.sz. táblázat) Ebből az időből 2247 marokrakó, 794 kévekötő és - a szántóföldi takarmánytermesztés betakarítási munkálatait megkönnyítendő, - 1923 db kaszálógép létezéséről van tudomásunk. A főként nagybirtokon alkalmazott gépek száma töreüenül gyarapodott, miközben az országot elhúzódó gabonaválság sújtotta, annak minden következményével együtt. Növekedett az aratógépek száma annak ellenére, hogy a századvégi agrárszocialista mozgalmak részben az aratógépek elterjedésében, az aratás gépesítésében vélték megtalálni a nagy számú agrárnépesség foglalkoztatási anomáliáit. Valóban, az ország nem kellő megélhetést nyújtó fejletlenebb régióiban a munkaerejüket alacsony áron kínáló agrárproletárok puszta létezésükkel is megkérdőjelezhették az aratógépek használatának gazdasági racionalitását. Ebből a gazdasági és szociális feszültségből táplálkoztak a múlt század végi és e század eleji aratósztrájkok. A feszültégekből politikai tőkét kovácsoló mozgalmak irányítói a mindenkori kormányokon keresztül szerették volna elérni, hogy az aratógép tulajdonosok tekintsenek el a gépek alkalmazásájtól. Más esetekben ennek éppen az ellenkezője történt, az aratók és a birtokosok közötti béralkuban ez utóbbiak a gépek használatával fenyegetőzve próbáltak alacsonyabb munkabéreket kialkudni. Az aratógépek használatának telterjedésénél fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a statisztikákban jelzett aratógép-állományból - a fentebb említett okok miatt is - valójában mindig kevesebb gép vett részt a betakarítási munkálatokban. A XIX. század végére az ipar már technikaüag megbízható gépeket állított elő. A Magyarországon fellelhető típusok csaknem teljes egészében importból származtak (86 % az USA-ból). Belföldön kis szériában és csak 1896-tól, a MÁV Gépgyár szerelt