Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
FEHÉR GYÖRGY: Tendenciák a magyar mezőgazdaság műszaki fejlődésében. Egyezések és eltérések a fejlett ipari országoktól (1848-1914)
Az 1848-at követő évtizedek legnagyobb problémáját a feudális gazdálkodási rendszer lényegét alkotó kézi- és igásrobot megszűnése, illetve annak pótlása okozta. Számítások szerint a feudális rendszer utolsó éveiben a jobbágyság évi 49 millió robotnap teljesítésére volt kötelezve. Az ingyenes kézimunka, valamint az igás vonóerő és termelési eszköz pótlása minden ettől eleső birtokos számára nagy nehézséget jelentett, de kiváltképp a korábban kevés jobbágytelket birtokló nemesek kerültek szorult helyzetbe. A krónikus tőkehiányban szenvedő földbirtokosság, kevés kivételtől eltekintve, csak óriási nehézségek árán tudta előteremteni a napszámbér és a különféle munkaeszközök vételárát képező összeget. Az ingyenes szolgáltatások megszűnése együtt járt a termelési költségek tetemes növekedésével; míg 1848 előtt 1 kathold termelési költsége évi 6 forint 25 krajcárra rúgott, addig 1848 után ez az összeg 22 forint 5 krajcárra emelkedett A tőkehiánnyal küszködő birtokosok helyzetét tovább nehezítette, hogy az 1854-es úrbéri pátens a volt földbirtokosok pénzbeli kárpótlását időben nagyon elhúzta. Az ország a külföldi tőke számára nem kínált kockázatmentes befektetési lehetőséget, s így a 60-as évek elejéig a mezőgazdaság tőkeigényének kielégítésére még csak kísérleteik sem igen történtek. Azonban e kedvezőtlen jelenségek mellett a gazdálkodást a pozitív változások irányába mozdító erők jelenlétére is felfigyelhetünk. A belső vámrendszer eltörlésével a Lajtán-túli területeken megnőtt a magyar mezőgazdasági termékek iránti igény. A hazai termelők számára ugyanígy kedvező értékesítési lehetőségeket kínáló "mentőövnek" bizonyult a krimi háború hatására kialakuló gabonahiány, és az ennek hatására megnövekvő nyugat-európai kereslet is. Az 1848 előtti korszakhoz képest lényegesen jobb értékesítési lehetőséget biztosítottak a hazai vasútépítési beruházások, s így eddig a piacoktól távol eső területeken gazdálkodók is kedvezőbb áron adhatták el termékeiket. Az 50-es, 60-as években, nagyrészt a külső piaci hatásoknak is köszönhetően, mezőgazdaságunkban az egyoldalú szemtermelés vált uralkodóvá. E termelési trend korrigálására, a belterjesebb termelési szerkezet kialakítására csak a 80-as évektől kezdődően történtek - esetenként siekeres - próbálkozások. A szabadságharc leverése utáni külső és belső változások nálunk is fokozták az agrártermékek iránt megnyilvánuló mennyiségi és minőségi igényt. Ennek kielégítésére - miként erről már bevezetőnkben is említést tettünk - egy ország mezőgazdasági termelőinek többféle lehetősége nyílik, ezek közül az egyik a gépesítés. Az viszont már az adott ország nemzetgazdaságában uralkodó viszonyoktól függ, hogy a termelők az intenzív fejlődést elősegítő lehetőségek közül melyiket részesítik előnyben. Az intenzív termelés során alkalmazott mezőgazdasági gépek, azaz a mezőgazdaság gépesítésének tekintettel kell lennünk az ágazatban rendelkezésre álló tőke nagyságára és az ott foglalkoztatott munkaerő létszámára, az ország mezőgazdasági gépgyártásának fejlettségére.
