Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TARABA MÁRIA: A 'magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete' című kiadvány létrejöttének története. III. rész

jelképe volt, tekintettel ana, hogy a Mezőgazdasági Könyv- és Lapkiadó Vállalat a Franklin nyomdát bízta meg a munkával, szintén átalakult. A pajzs alakú mezőbe a Vajdahunyadvár rajza került, némi mesterkélt antiquitást stilizálva, az első két kötet utánzataként. A kiadóvállalat emblémája az antik címlap alsó ornamentikájába került, a középső puttó által tartott két pajzs egyikébe: ötágú csillaggal díszített könyv, rajta keresztbe fektetett merev rajzú kalásszal. A másik pajzs ismételte a Vajdahunyadvárat. A korábbi köteteket egészoldalas táblaképek is díszítették. így került ebbe a kötetbe is 3 tábla, amely vizuálisan idézi fel a kötetek címadatai között a mezőgazdasági élet hangulatát: "Az alföldi magyar szérű képe", "Alföldi gulyások", és a "Tiszai halászok". Mindezek a motívumok a háború utáni időszak papírminőségével kombinálva igazodtak az előző kötetek külső karakterjegyeihez. Nem kétséges a belső értékek folyamatossága sem. A III. kötet is, hasonlóan az előzőkhöz, teljességre törekvő. Ez, megvalósíthataüansága folytán, indokolja hiányosságait is. Tartalmában felöleli az akkori Magyarország területén megjelent nyomtatott szakkönyveket egészen a néhány lapos kisebb nyomtatványokig (aprónyomtatványok, önállóan megjelent különlenyomatok) valamint az évekönyveket is. Jelentős számban közöl külföldön megjelent szakterületi "hungarica" anyagot. Bár a gyűjtés sok esetben másodlagos források alapján történt, egészében mégis a korszak hatalmas könyvészeti összesítése. A szellemi munka korábbi szakaszát tiszteletben tartva a művet két részre tagolták. A kötet első, nagyobbik fele a korábbi gyűjtés anyagát összesítette, második része a pótgyűjtést külön: "Kiegészítés"-ként tálalja a kutatónak, s a két részhez összevont közös "Betűrendes Mutató" segíti az eligazodást. "A teljes címleírásokat tartalmazó két részben az egyes címek fő besorolási alapját a tárgykör (szak) adja. A szakcsoportok (osztályok) elhatárolása lehetőleg az ETO osztályokhoz alkalmazkodik olymódon, hogy mindegyik csoportunk egy vagy több ETO osztályt vagy alosztályt foglal magában. Mindegyik csoportunk címe alatt felsoroljuk az abban foglalt ETO osztály szakjelzetét. Természetesen csak azok az ETO osztályok fordulnak elő, melyeket a címanyag érint" - írja a kötet kutatóknak szánt útmutatása.

31 Az ETO szakjelzetek közül 70, összefoglaló címszónak megfelelő csoportot emeltek ki e könyvészeti korszak anyaga szerint s ezeket római sorszámmal jelölték, követve az ETO számok növekvő sorrendjét. E szakcsoportok átfogó képet adnak a kötet tartalmáról. "Minden cím csak egyszer fordul elő minden címadatával (teljes címleírásként), mégpedig abban a csoportban, ahová az illető mű fő tartalmánál fogva tartozik. A szakcsoportok végén azonban a "Lásd még" szavakkal utalunk a többi szakcsoportba tartozó azon címek sorszámaira, melyek tartalmi vonatkozásokkal ezt a csoportot is érintik. így tehát kötetünk ugyanúgy használható, mint a címeket többszörösen besoroló szakkatalógusok".

32 A tartalmi feltárásra való törekvéseknek ez a foka szinte katalógussá avatja a bibliográfiát. Csupán azt a kis fáradságot igényli a kutatótól, hogy a tartalomjegyzé-