Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

PINTÉR JÁNOS: Adalékok a Mezőhegyesi Állami Gazdaság történetéhez 1945-1948

felosztására. Ugyanakkor a rendelet 16.§-a hagyott egy kiskaput: "Nem vehető igénybe a gazdasági szakoktatás gyakorlóteréül, vagy állami gazdaság céljára szolgáló az a földbirtok, amely különálló birtokrészként rendeltetett a fenti célok egyikére.Ez esetben is joga van a földművelésügyi miniszternek a birtok részleges megváltását elrendelni..." Azt is kimondta ezen paragrafus, hogy "Mintagazdaságok és kísérleti gazdaságok létesítésére a földreform során megfelelő területeket kell biztosítani." Nos, Mezőhegyes esetében e paragrafus szellemében jártak el. Továbbra is mintabirtoknak tekintették, (1945 nyaráig ez a nevében is szerepelt) és valóban csak egy részét osztották fel. Az Országos Földbirtokrendező Tanács már 1945. április 4-i első, alakuló ülésén - Nagy Imre földművelésügyi miniszter javaslatára - úgy határozott, "... hogy Veres Péter elnököt és Takács József tanácstagot Mezőhegyesre küldi annak megállapítása végett, mekkora volna az a terület, amelyet ebből az állami birtokból érintetlenül kellene hagyni." 3 Az OFT már a következő napon helyszíni szemlét tartott Mezőhegyesen az állami birtok igénybevétele ügyében. Ekkor úgy vélték, elegendő, ha a birtokból 5.587 kh marad állami tulajdonban, a többit ki lehet osztani. Két nappal később - alaposabb megfontolás után - úgy döntöttek, hogy a birtokból 15.200 kh-t hagynak meg, s a többiből juttatnak a föld- és házhely igénylőknek.

4 Csanád megyében 1945 április elején kezdődött meg a földosztás. A legtöbb községnek nem volt elegendő kiosztani való területe, szinte mindenki a mezőhegyesi mintabirtokból akarta kiegészíteni a hiányzó földterületét. A megyei földbirtokrendező tanács 1945. április 14-i döntése alapján csaknem 15.000 kh-t sajátítottak ki. Ebből a területből 14 település részesedett az alábbi megoszlásban: Mezőhegyes: 5200 kh, Vágegyháza: 1700 kh, Pitvaros: 1500 kh, Makó: 1300 kh, Apátfalva: 1200 kh, Reformátuskovácsháza: 750 kh, Mezőkovácsháza: 700 kh, Csanádpalota: 550 kh, Csanádalberti: 500 kh, Nagy-Majláth: 430 kh, Ambrózfalva: 400 kh, Nagylak: 330 kh, Kövegy: 320 kh és Magyarcsanád: 50 kh. Az igénylők között szerepelt Tótkomlós és Battonya is, ők azonban már nem jutottak földhöz az állami birtok területéből, mert az igénylők nagy részét helyben ki tudták elégíteni.

5 Mezőhegyesen április első napjaiban (más források szerint február végén) megalakult a községi földigénylő bizottság, s megkezdődött az igénylők összeírása, akiknek száma április közepén 860 volt. Az igénylők között nemcsak a község lakói, hanem természetesen az állami birtok alkalmazottai, szegődményesei is szerepeltek. A családok igényével kapcsolatban úgy döntöttek, hogy egyformán juttatnak nekik földet, elsősorban szociális szempontokat vettek figyelembe, hiszen a családosoknál a férj és a feleség 2-2 kh földet kapott, s ehhez még gyermekenként l-l ún. kisholdat (1200-D-öl).

6 A második világháború eseményei során kifosztott, lepusztult, a szovjet katonaság által megszállt állami birtok vezetői bénultan álltak a földosztás előtt, melynek során a terület mintegy 60%-át elvesztették. A Földművelésügyi Minisztérium és az