Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

PINTÉR JÁNOS: Adalékok a Mezőhegyesi Állami Gazdaság történetéhez 1945-1948

KÖZLEMÉNYEI, 1990-1991 243 ADALÉKOK A MEZŐHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ (1945-1948) Pintér János Az állami gazdaságok történetének feldolgozása a címben jelzett időszakra vonatkozóan egy korábbi munka révén már megvalósult

1 Az egyes állami gazdaságok monografikus ismertetése azonban még várat magára, bár történtek erre kisérietek, s készültek résztanulmányok. így van ez Mezőhegyes esetében is, de az eddigi publikációk számos kivánnivalót hagynak maguk után színvonal és történeti hűség vonatkozásában és nem mentesek a politikai-ideológiai torzításoktól sem.

2 Jelen dolgozatban a rendelkezésünkre álló - igen hiányos és rendszertelen - főhatósági levéltári források segítségével szeretnénk hozzájánilni egy majdani részletes és átfogó monográfiához. A mezőhegyesi állami birtok és a földosztás. A második világháború előtt az állami mezőgazdasági birtokok mintegy 70.000 kh nagyságú területén nagyszabású és belterjes mezőgazdasági termelés, fejlett és országos viszonylatban példát mutató állattenyésztés folyt. Egységes irányelvek szerint történt a nemesített vetőmagvak szaporítása, a köztenyésztés szükségleteire elsőrangú tenyészállatok nevelése. Mindezeken túlmenően az állami birtokok biztosítottak teret és lehetőséget különböző közcélú termelési, tenyésztési, gépkísérleti stb. tevékenységek részére. A három legnevezetesebb állami mezőgazdasági üzem a mezőhegyesi, a kisbéri és a bábolnai ménesbirtok volt, ezek múltjukkal, mintaszerű gazdálkodásuk révén elért eredményeikkel kiemelkedő helyet biztosítottak maguknak Magyarország agrárkultúrájában. Az 1945. tavaszán megjelent 600/1945. M. E. számú, "a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról" szóló rendelet alapjaiban változtatta meg Magyarország agrárstruktúráját. Megszűnt az egyházi és világi nagybirtok, mintegy 400.000 új gazdaság létesült, az újonnan földhöz juttatottak átlagosan 5,1 kh nagyságú földet kaptak. A 600-as rendelet érintette az állami birtokokat is. A rendelet 2.§-a lehetőséget biztosított arra, hogy a földhözjuttatás céljára létesített, földalapba az államkincstár tulajdonát képező földbirtokokat is bevonják. Ezzel a paragrafussal megnyílt a lehetőség a meglévő állami birtokok