Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

elkészült malmot Váradolasziban állíttatta fel GASSNER, Th., s azt egy Bihar vármegyei deputáció megvizsgálta: "...hogy felmérjük, és mivel már elkészült, szemrevételezzük és próbát eszközöljünk." A malom 3 pár kővel egyszerre is őrölhetett, mindamellett egyes kopárokat ki is lehetett iktatni az őrlésből. A vármegyei főszolgabírót, táblabírót is felvonultató deputáció megvizsgálta az általuk odahívott sütők és sütőasszonyok segítségével a liszt minőségét is, s azt jónak találták. Azt tapasztalták, hogy 3 pár kővel, 4 közepes magyar lóval a malom 2 óra alatt 2 és fél pozsonyi mérő búzát őröl meg, "...amiből nyüvánvaló, hogy az említett malomban 1 egész nap alatt, vagyis 24 óra során, fenntartva 4 órát a lovak be- és kifogására, valamint a kövek állítására, a 3 pár kővel gyors lépéssel 10 köblöt őröl meg."

49 (12. sz. ábra) 1840-ben GRAM Sylvester úr, a debreceni Nagy Péterfiai Serház bérlője elavult szárazmalma helyére egy új "Pitle és Darálló malmot" építtetett (lisztelő malom, szitával felszerelve, és daráló). Érdemes idézni a tervezés körülményeit: "Építő mester Povolny Ferencz és erőművész öhlacher urakat fel szollitván, hogy az én költségemen felmenvén Pestre, az ottani serfőzőkben található s a különös mesterséggel készült malmokat vizsgálnák meg, s ahoz képest mint művészek egyetértőleg itt helyben az én részemre is egy olyan alkotású malmot mentül előbb készítené 12. ábra: Alulhajtó szárazmalom terve 1733-bóL OL T 62.193. 1-2.