Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

nek..." A malom rajzából kitűnik, hogy ez sem középenhajtó típus, a meghajtószerkezet valószínűleg egy fekvőtengely segítségével adja át a forgómozgást az őrlőkőnek. A csapodi szárazmalom rekonstrukciós rajzán jól látható a szárazmalmok harmadik típusának, az alulhajtó szárazmalomnak minden jellemző technikai megoldása: a ló, vagy más meghajtó állat a nagyfogaskerék mellett jár, a húzatórúd a nagytengelybe van bekapcsolva, s a nagyfogaskerék vertikális fogazata a fekvőtengely orsójának pálcáiba illeszkedik. A fekvőtengely másik végén lévő kisfogaskerék haltja meg a forgókő orsóját. Az áttételi szerkezet a meghajtó állat alatt helyezkedik el.

51 Az élőerővel működő malmok három alaptípusának, a taposó-, tipró- és szárazmalmoknak (s ennek is három altípusának) Kárpát-medencei technikatörténetét áttei^tettük. 2 Érzékelhető: e típusok, variánsok csupán a meghajtó szerkezetben különböznek egymástól, lényegük, az őrlőkőpár változatlan. Egyetlen adat szól csupán arról, hogy szárazmalomba hengerszéket tettek volna, s koptató- és tisztítógépeket, szitákat is.

53 A technikai újítások elsősorban a meghajtószerkezetet érintették, annak is alapvető elemei változtak, nemhogy újabb, járulékos elemek jöttek volna (szitaszerkezet, koptató, tisztító, stb.). De mit is keresne egy szárazmalomban például a regulátor? Ez az a típus, amelyben soha nem ég meg a liszt, hiszen egyenletesen őröl, többszöri felöntéssel is csak "parasztra", s otthon választják szét szitával a kenyérnek, kalácsnak valót. Teljesítményükre vonatkozó adatot keveset tudunk. Ami van az is nehezen összevethető, hiszen vagy egy óra alatt megőrölt mennyiséget adnak meg, vagy naponta megőrölt lisztet.

5 Nehéz ezeket összeverni szél- és vízimalmok teljesítményével, amelyek rövidebb egységnyi idő alatt (1 óra, 1 nap, 1 hét, stb.) valóban termelékenyebbek, de mivel nem őrölhetnek folyamatosan, mint az élőerővel működőek, egy gazdasági évre vetítve teljesítményük nem lehet lényegesen nagyobb, mint az élőerővel működőké. Az igavonó állattal sincsen nagyobb gond, hiszen általában az őrletők fogják be saját lovaikat, tehát azok nem fáradnak el nagyon az őrlésben, mindig cserélődnek. Ahol pedig nincsen lovuk az embereknek (pl. városokban), ott kialakul egy réteg, amely abból él, hogy őrlős lovakat tart (pl. Debrecen).

55 Alapvetően a lélekszám határozza meg a gabonatermesztést, fogyasztást, amelyeknek volumene nem volt feltétienül azonos. A csekély felesleget néhány évig tárolhatták hombárokban, kamrákban, gabonásvermekben. 6 Ez a helyzet a gabonakonjunktúra hatásáig (a kisebb-nagyobb háborúk gabonakonjunktúrát okozó hatását itt most nem véve), a XIX. század második feléig jellemző: egy adott területi egység, gabonatermesztő körzet önnön lakosságának ellátásán túl a mezei munkákban résztvevők (vendégmunkások, aratók) gabonaszükségletét is fedezte, de ezen felül nagyobb mennyiséget piacra nem termeltek. Hogy ezen egyensúlyi helyzet fennálljon, tehát hogy az adott lakosság kenyérliszt ellátása megfelelő legyen, a számításba