Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

2. ábra: Felülhajtó szárazmalom. LEUPOLD, J. 1735. XXVI. tábla tet pédázza: a nagykerékhez egy őrlőkőpár, egy zúzóhengerpár csatlakozik fogaskerék áttétellel, valamint laposszíj meghajtással forgatja a pörkölökatlan keverőszerkezetét. A préselés ennél a malomnál kézi ollóspréssel történik.

25 Kevésbé ismert a rónaszéki (volt Máramaros m., ma Costini, Románia) sóőrlő malom, amelyről egy 1854-ből való tervrajzot ismertetek. A meghajtó szerkezet áll egy nagykerékből, amelynek ívéről felül egy dörzskerék veszi le a forgómozgást és szíjkerekek segítségével hajtja meg a zúzóművet, az őrlőkőpárt, valamint működteti a "páter nostert", vagyis a felvonószerkezetet. A sóőrlőmalom rajzának közreadója, SZILÁGYI B. szerint a tervrajzot Veréb J. császári királyi bányászati ácsmester készítette 26 (4. sz. ábra) Tanulságos szemügyre venni POZDORAY J. 1906-ban kiadott könyvének ábráit, amelyeken a felülhajtó szárazmalom egy- és kétlépcsős áttétellel működő változatát is bemutatja.

27 Felülhajtó szárazmalomszerkezetet szerkesztett POVOLNY F. is Debrecenben víz átemelésére,

2 és üyen a mezőhegyesi, JUNG, J. által 1792-ben tervezett szárazmalom is.

29