Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században

rövid ideig tartó megingását. A gyógynövénykereskedőknek ezután csak szakképzettségük igazolása mellett lehetett foglalkozni a forgalmazással. A hozzá nem értők kiszűrése után kb. harminc-harmincöt nagykereskedő és ezer-ezerkétszáz beváltó gondoskodott az értékesítésről. Ezzel párhuzamosan, 1928-ban megalakult a Hangya állami szövetkezet, amely szintén országos hálózatot alakított ki. A Hangya tevékenységi köre nagyjából a mai ÁFÉSZ-ekéhez hasonlítható. Fontos szerepe volt a Hangyának az egyes beváltóknál elharapódzó igen alacsony átvételi árak, a minél nagyobb jogtalan haszonszerzésre irányuló törekvések megszűntetésében. A kamilla kiviteli joga kizárólagosan oda tartozott. (Cooperativa Kamilla Kiviteli Iroda). A Hangya létesítette a balmazújvárosi (Hajdú-Bihar m.), besenyőtelki (Heves m.), szeghalmi (Békés m.), és vásárhelykutasi (ma Székkutas, Csongrád m.) szárítótelepeket és feldolgozóüzemeket.

22 Ezek az üzemek ma is működnek. A II. világháború pusztításai a gyógynövénytermesztésben és kereskedelemben is nehezen visszaállítható károkat okoztak, és 1945 után csaknem elölről kellett kezdeni mindent. De károk keletkeztek a szakmai élvonalban is. Újabb szakkönyv volt ugyanis ez idő tájt megjelenés alatt: AUGUSZTIN Béla, JÁVORKA Sándor, GIOVANNINI Rudolf és ROM Pál könyve, a „Magyar gyógynövények". A szerzők 1943-ban kaptak megbízást a könyv elkészítésére a Földmívelésügyi Minisztériumtól. A kézirat CSAPODY Vera illusztrációival 1945 januárjában, közvetlenül megjelenése előtt Budapest ostromának esett áldozatul. így még egyszer a háború után újból összeállították a könyvet, mely a Magyarországon közhasználatban lévő gyógynövények részletes leírását és termesztési útmutatását adja. Hosszas viszontagságok után így 1948-ban láthatott napvilágot, s mint az ebben az időben egyetlen rendelkezésre álló új szakkönyv, az 1945 utáni termesztő gárda sokat használt kézikönyve lett. Az 1945 utáni időszak A vidéki felvásárló kiskereskedők hálózatára épített gyógynövénykereskedelem, mely nagyobb felvásárlói körzetek kialakításával albizományosokon keresztül fogta át a termelést, 1945 után nem működhetett tovább. A Gyógynövényforgalmi Nemzeti Vállalat megalakulásáig, 1949-ig a Hangya, mint egyetlen, már meglévő állami szövetkezet végezte a felvásárlást és értékesítést. Ezt követően a Gyógynövény és Selyemgubóforgalmi Vállalat, majd 1956-tól a Herbaria Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat. Párhuzamosan még működött a meglévő „albizományosi" rendszer is. Hivatalosan 1950-től, gyakorlatilag 1957-től indult meg a szövetkezeti felvásárló kereskedelem. A régi felvásárlói rendszer teljes felszámolása 1962- 1963-ra tehető. Az 1945-ös év érthetően mélypontot jelentett. Exportunk ekkor volt a legalacsonyabb, de volt! Svájcba szállítottunk fél vagon gyógynövényt. 22 W. NAGY Á 1987.176.p.