Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
KNÉZY JUDIT: Gazdasági változások és a somogyi parasztság táplálkozásának alakulása (1850-1890)
Az aratás ünnepélyességének hangsúlyozására szolgált, hogy a kenyér (reggelihez szalonna mellé, s az ebédhez is) nem a szokásos hétköznapi alapanyagból (rozsliszt, rozsos kukoricaliszt), hanem búzalisztből készült (kalács gyanánt) erre az alkalomra. 35 Mindenesetre arra törekedtek már a szegényebbek is, hogy aratáskor a szokásosnál tartalmasabb és főként laktató meleg ebéddel pótolják nagyon is igénybe vett erejüket. De még a század végén is előfordult, hogy a legszegényebbek üres kenyéren, hagymával, gyümölccsel, vadsóskával verték él éhüket aratás idején is. 36 1869 után a kukoricavetés az egész Dunántúlon nőtt, Somogyban (és Baranyában is) mintegy másfélszeresére. A Dráva mentén egyes községekben már jóval korábban is erős volt a kukorica részesedése. Az 1816. évi összeírás szerint Berzence, Gyékényes, Csokonya, Babócsa, Bolhó, Darány, Vízvár, Somogyudvarhely helységekben a kukorica vetésterülete 40 %-ig, esetleg efölé is emelkedett. 37 1870-ben a Dráva menti járások közül a babócsainak magas a kukorica részesedése a szántóföldi területből (21,27 %), ezenkívül csak a marcali járás 25,12 %-os és az igali 21,77 %-os kukoricaterülete 38 nagyobb. Kisebb területeket (járásokat) tekintve nehéz az 1870. évi és az 1901- es statisztika összevetése, mert a járások rendszerét megváltoztatták. Mégis megjegyzendő, hogy a századfordulón a Dráva menti falvakat is magukban foglaló járásokban volt a legnagyobb kukoricavetés (barcsi járás 12,11; csurgói 11,10; nagyatádi 12,10; szigetvári 9,9 %). 39 A Dráva öntéstalaján oly kedvező feltételek között étkezésre alkalmas kukoricafajta is termett, melyről FÉNYES Elek 1871-ben 40 már beszámolt. De emlékeztek ilyen fajtára a babócsai, vízvári, berzencei lakosok a XX. század 70-es éveiben is. 41 A kukorica, mint később KELETI Károly statisztikája kapcsán részletesebben kitérünk rá, az egész Dél-Dunántúlon fontos kenyérpótló, pép- és kásanövény volt. A megye olyan vidékein, ahol a legnagyobb mennyiségben termett, elsősorban takarmányozásra fordították (igali, marcali járás). A Dráva mentén is rendkívül fontos szerepe jutott az állattartásban. De itt a paraszti táplálkozásban a megye más tájaihoz képest sokkal erősebb volt az eltolódás a kukoricakásák, a kukoricaliszt alapanyagú ételek, kenyér- és tésztafélék javára. Minderről a XX. századi paraszti 35 BANKOS Ferenc 80 éves csökölyi volt napszámos ember adatközlése 1968-ból, saját gyűjtés. 36 HOSS J. 1966.31.p. (nagybereki Tótszentpálról való adatokat hoz.) KNÉZY J. 1981.468.p. (Babócsáról és környékéről való visszaemlékezéseket rögzített.) 37 BENDA Gy. 1977.148.p. 38 Magyarország 1870. évi aratási... 1872.110-119.p. 39 A magyar korona országainak 1901. évi... 1903.12-39.p. 40 FÉNYES E. 1847.63. írta, hogy a Dráva mellékén tömött, apró csövű, vékony héjú, jó lisztet adó kukoricafajta terjedt el. 41 KNÉZY J. 1981.460-463.p. SZU11AY P. 1980. 202-205.p.
