Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KNÉZY JUDIT: Gazdasági változások és a somogyi parasztság táplálkozásának alakulása (1850-1890)

visszaemlékezésekből tudunk. A túlnyomórészt kukoricakenyeres, kukoricalisztes étrendet csak az 1920-as évektől kezdték megváltoztatni. E területen a századfordulón a Dráva menti horvát eredetű (Lakócsa és környéke, Babócsa és környéke) és részben a szegényebb magyar falvakban is (pl. Somogyudvarhely) a termelt búzát, rozsot, de az aratással, csépléssel szerzettet is nagyobbrészt eladták, csak a rántáshoz és a nagyünnepi tésztákhoz használtak búzalisztet, esetleg rozslisztet. Míg a kukoricáskenyér és más kukorica ételek túlsúlya általában a nagyon szegény vidékekre jellemző,

42 Somogyban - jóllehet a környezeténél valamivel szegényebb falucsoportról van szó - mégsem a szegénységben leli okát. Inkább a termelés aránytalan alakulásával, a meglévő étkezési fajtával és egyidejűleg egyfajta ízlésalakulással magyarázható. A burgonya a népélelmezésben a XIX. század második felében előzte meg a főzelékféle növények közül a káposztát és babot. Különösen a század utolsó harmadában nőtt meg a vetésterülete Somogyban: 1870-ben 12 149 kh és 1901-ben már 26 820 kh, azaz több, mint kétszerese.

43 A parasztok önellátásra termelték elsősorban, csak részben takarmányozásra. Emlékezet szerint is mindig csak az étkezési fajtákat termelték, míg az uradalmak ipari fajtákat is. Fajtaelnevezések alig fordulnak elő a XIX. század második felében. 1839-ben írják, hogy a kék és sárga kolompér vetését a legszegényebb gazda sem mulasztja el.

44 A parasztok burgonyafölöslege elsősorban piacokon (pl. Szigetvár, Barcs) kelt el, vagy nyugat-magyarországi kereskedők vásárolták fel. A visontai lelkész 1860-ban beszámolt arról, hogy az ottani gazdák jelentős haszonra tettek szert burgonyaeladásból.

45 Időről-időre szeszgyárak is vásárolhattak a parasztokéból is. Ezek azonban nem voltak hosszú életűek. 1850-1870 között pl. Mágocson, Hárságyon, Bálványoson is működött néhány évig uradalmi szeszgyár - mint erről a „Somogy" c. lap tudósít.

46 A megye központi és déli feléből számszerű adatok mutatják a burgonya komoly részesedését a vetésterületből: 1870-ben a babócsai járásban a vetésterület 26,36 %-a, a kaposiban pedig 23,92 %; 1901-ben a barcsi járásban 18,72 %, a kaposváriban 17,78 %.

47 A főzelékféle növényekből a savanyításra alkalmas káposzta és kerékrépa követi mennyiségi sorrendben a burgonyát e korszakban. Ugyanígy termelték ezeket a 42 KISBÁN E. 1972.264-280.p. BALASSA 1.1980.394. is kiemeli, hogy milyen jelentős a Dráva mentén a kukoricatermelés. 43 Ld. a 38., 39. jegyzeteket. 44 BEZERÉDY A 1839.28.p. 45 BARLA SZABÓ J. 1860.291- 292.p. 46 S. 1867.dec.3.49.SZ. 47 KÓSA L. 1968.4.p.