Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon
szerint is nagyarányú vízrendezési munkálatokon kívül elmulasztott szinte minden nagyobb áldozathozatalt a mezőgazdaság javára. A II. országos gazdakongresszus munkássága és a sajtó útján ismertté vált határozatai országszerte visszhangra találtak. A bontakozó agrármozgalomnak abban volt gazdaság- és társadalompolitikai jelentősége, hogy hagyományos értékeket igyekezett a tönkremenéstől megmenteni. Arra törekedett, hogy a kormányzat segítse a válságos helyzetbe jutott mezőgazdaságot. 7 A közvéleményben is megerősödött az a felismerés, hogy amikor az ország népének nagy többsége a századvégi agrárválság miatt súlyos helyzetbe került, a javulást igérő állami beavatkozás ne marajon el. Az agrármozgalom képviselőinek figyelmét elsősorban a jobbágyságból felszabadult kisbirtokosok sorsa kötötte le: a kilencvenes évek végén a hagyományos patriarchális nézetek hódítottak ismét tért. A III. országos gazdakongresszus Mialatt ezeréves fennállásának megünneplésére készült az ország, nyomott hangulatot keltett, hogy a két kelet-európai versenytárs, Oroszország és Románia olcsó búzája az elégtelen vámvédelem miatt a Monarchia területére is beözönlik: különösen a romániai búzának az ún. őrlési forgalomban történt jelentős mennyiségű behozatala okozott az agrárkörökben ellenérzést. Fokozta a rossz hangulatot, hogy az 1875-ben - először Pancsován jelentkezve - Magyarországon is fellépő és rohamosan terjedő filoxéravész szőlőművelőink tízezreit a tőnk szélére juttatta. Sok közép- és kisgazda látta, hogy jövedelme lényegesen kevesebb lett, kölcsönfelvételi lehetőségeit szűkítik a bankok, és adótartozásait kíméletlenül behajtják. Ilyen helyzetben 1895. május 19-23. napjain Budapesten sor került a III. országos gazdakongresszus megrendezésére. Ezt az összejövetelt nem a miniszter kezdeményezte, mint a két előzőt, hanem a helyzettel elégedetlen gazdaérdekeltség. Eredetileg 1896-ban, a Millennium évében akarták a kongresszust megtartani, mivel azonban a liberális és a konzervatív politika képviselői a közéletben élesen szembekerültek egymással, és a szabadelvű kormány többnyire a gazdák kívánságai ellen fog7 1889-ben személyi változás történt az OMGE adminisztratív vezetésében: ORDÓD Y Lajos igazgató, aki az egyesület hivatalos lapjának, a KORIZMICS László által 1849-ben alapított „Gazdasági Lapok"-nak tulajdonosa és felelős szerkesztője volt, megvált állásától és magával vitte a lap tulajdonjogát. így az OMGE 1891. évi áprilisi igazgatóválasztmányi ülésén az egyesület tulajdonában levő új folyóirat kiadását határozták el, és lapbizottságot küldtek ki. Tekintettel arra, hogy gróf SZÉCHENYI István 1833-ban az OMGE hajlékát „Köztelednek nevezte el, a lapbizottság előadójának, BAROSS Károlynak javaslatára a lapnak a „Köztelek" elnevezést adták. Ennek 1891. október 4-én megjelent első számában felhívás szerepet, amely a gazdákat az egyesület köré való tömörülésre kérte fel. (A négyezredik „Köztelek". Kt. 1935. április 14.) A kilencvenenes évek elején gróf DESSEWFFY Aurél elnök és FORSTER Géza az új igazgató az OMGE működését megújították úgyannyira, hogy tagjainak száma három év alatt 900-ról 4000-re emelkedett.
