Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

lait állást, a III. országos gazdakongresszust már 1895-ben tartották meg. A kormány befolyásának sikerült ugyanis az OMGE közkedvelt elnökét, gróf DESSEWFFY Aurélt tisztéből kibuktatni, ami az egyesület tagjaiban felzúdulást keltett olyannyira, hogy az új elnök, gróf BETHLEN András leköszönt, és az 1894. december 9-i közgyűlésen a gazdák nagy többséggel ismét DESSEWFFY-t választották meg elnökké. Ezután tartották meg 1895 májusában a budai Vigadóban a III. országos gazdakongresszust, amely a résztvevők számával felülmúlta a két előbbit. Egybehívását több vármegyei gazdasági egyesület már korábban szorgalmazta, de aligha tartották volna meg 1895-ben, ha az OMGE-ban túlsúlyra jutott „független gazdapárt" azt nem kezdeményezi. Ezen a kongresszuson újra kifejezték azokat a kívánságokat, amelyektől a gazdák az agrárválság enyhülését remélték, de nagyobb arányú telepítési tevékenység megindítását is sürgették a rendszerint rosszul kezelt községi birtokok felhasználásával. Mindamellett a fő kívánság a mezőgazdasági érdekképviseletnek a Millennium évében való létrehozása volt. Követelték, hogy 1896-ban törvényhozási úton olyan országos érdekképviseleti szervezet építtessék ki a szabadtársulás elve szerint, amely a mezőgazdaság érdekében való törvényhozási és kormányzati intézkedéseket nemcsak megvitatni, hanem kezdeményezni, végrehajtani és ellenőrizni és tudja. Ismét kívánták a vármegyei gazdasági egyesületek számottevő anyagi támogatását, mert a legtöbbjük a tagsági díjbevételekből és a szűken kapott állami szubvencióból csak tengődhetett. Olyan intézményrendszerre gondoltak, amely állandóan szorgalmazza az agrárérdekek törvényhozási és kormányzati felkarolását, hiszen addig kevés valósult meg a gazdakívánságokból. E mellőzés ellen keresett a III. országos gazdakongresszus orvoslást a amezőgazdasági érdekképviselet intézményes kiépítésére vonatkozó határozatával. Olyan szervezeti formát kívánt létrehozatni, amely a parasztság tömegeit is megnyeri az agrármozgalom számára, és minden politikai párttól függetlenül elsősorban a falusi szövetkezetekben fejt ki propagandát. Az agrárius agitáció leginkább a szövetkezetek két formájának keretei között folyt: az 1898:XXIII. tc. alapján létesített Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) mint a gazdasági és ipari hitelszövetkezeti központ tagszövetkezeteiben és a Magyar Gazdaszövetség által ugyancsak 1898-ban alapított „Hangya" fogyasztási szövetkezetekben. Szép eredménnyel járt, hogy a földművelésügyi miniszter felkérte az ország nagybirtokosait, jegyezzenek OKH-alapítási üzletrészeket. Agrárprogram hiánya Túlnyomóan gabonatermelő mezőgazdaságunk átszervezése elkerülhetetlennek látszott, hiszen Európa a XIX. század utolsó évtizedeiben gazdaságilag kétfelé oszlott. Egyik oldalon a nagyipari területek (Anglia, Belgium, Hollandia, Svájc, Franciaország északkeleti része) foglaltak helyet, és a század végén idecsatlakoztak a skandináv országok, valamint Németország és Észak-Olaszország is. A másik oldalon kontinensünk többi része terült el nagyiparral gyéren ellátott mezőgazdasággal. Tőlünk nyugatra, de a városokban itthon is emlkedett a hús, tejtermékek, tojás, gyü-