Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

letekért megszabott tefméshányadot kérve. A rendi szükségletek fedezését célozta az a rendelkezés, hogy 1896-tól a rend szőlőgazdaságai az általuk termelt mustot csakis saját központi pincegazdaságaiknak adhatták el, ugyancsak központilag megszabott díjért. Bor a székházak ellátása és a járandóságok kielégítése után kerülhetett csak eladásra: a kőhegyi termésből 1903-ban BURGER kőröshegyi és ZERKOVITZ nagykanizsai kereskedők vásároltak. Az 1930-as években - összefüggésben a kőhegyi szőlő felújításával és az említett új szőlő termése növekedésével - a nyaralóknak is adtak el bort. Különösen kedveltek voltak az apátság asztali borai.

17 A Tihanyi Apátságot illető Balaton-vízi halászat 1925-től a Balaton Halászati RT bérletében volt: „A parti birtokosoknak a törvény értelmében társulatba kellett tömörülniük, így született meg a Balatoni Halászati Társulat. Az egyes parti birtokosok saját területükön a halászati jogokat nem gyakorolhatják."

18 A Társulat 25 évre az említett részvénytársaságnak adta bérbe a halászatot, s a bérleti díjat - az ügyvezetés költségeinek levonása után - szétosztotta a parti birtokosok közt balatoni vízterületük arányában. Az átállás nehézségeit követően az 1870/1880-as évektől fokozatosan fejlődött az apátság gazdálkodása. A növénytermesztésben továbbra is fentmaradt a részesművelés alkalmazása, ám a földeket elsősorban saját cselédségüknek kívánták juttatni, s a kapások feles vagy harmados művelését mindvégig igyekeztek alacsony szinten tartani. Részes munkát alkalmaztak továbbra is a nádvágásnál, az ennél jóval fontosabb aratásnál és a cséplésnél. 1910-ben új vonás volt az utóbbi munkát végző zamárdiak szerződésében, hogy az addig általuk kaszált tótoroki rétért fejenként egy kaszás- és egy gyűjtőnapszámot, s szabott árért további három kaszásnapszámot kellett teljesíteniük. Mindez a ledolgozás továbbélését mutatja. Az első és második világháború időszakában fokozódtak a munkaerő-gondok az apátsági birtokokon, s a napszámoshiány a napszámok értékének emelkedését vonta maga után. Az 1940-es évekre a részért dolgozók háttérbe szorultak, s ez az az időszak, amikor megjelentek a Zala megyéből fogadott hónaposok is a gazdaságban (Zalaszabar és Dióskál községekből). A nemrég elhunyt Károly Ferenc intéző visszaemlékezései szerint a Felvidékről is jöttek munkások az apátság uradalmába.

19 17 BFL GL A szántódi ispánság számadásai, 1855-1858.4. negyedév; uo. A szántódi gazdaság féléves számadása, 1903. I-II. félév; uo. A szántódi gazdaság havijelentése, 1935. augusztus; BFL FIT Bors Mihály szántódi jószágkormányzó a főapáthoz, 1890. december 12.; uo. Tervezet Székházak borszükségleteinek beszerzésére. Fehér Ipoly főapát, 1896. május 15, Pannonhalma 18 BFL GL Főszámvevői jelentés az 1941/42. gazdasági évre 19 Uo. A szántódi gazdaság havijelentései, 1910. január, április, június, 1911. március, április; uo. A Szántód-Teleki gazdaság éves számadásai, 1911-1913.; uo. A Szántód-Tóköz-Tihany egyesített gazdaság havijelentései, 1941.december, 1942. január; KARALNÉM.1.1982.(június)