Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

A munkaerő szűkös volta járult hozzá a gépesítés megindulásához is: korszakunk elején, 1855-ben az apátság kukorica-kapáló- és töltőekét, 1856-ban morzsolót vásárolt. Sajnos, sem a gépek beszerzési helyét, sem típusát nem ismerjük, e korai évekből mindössze az 1855. harmadik negyedévi számadás jelzi, hogy azévben Székesfehérváron vettek vetőgépeket a szántódi gazdaság részére. Azonban bizonyos fokig még e téren is törekedtek „házilagos" megoldásokra: 1856-ban azt jegyezték fel, hogy Szántódon „kukoricakobzó masina csinálásán molnárok és bognárok" dolgoznak. Vetőgép vásárlására az első adatunk - amint azt előbb említettük - 1855-ből származik, s e gépek a gőzcséplőgépekkel együtt viszonylag későn, az 1850-es évek második felében, illetve az 1860-as évek végén jelentek csak meg a Tihanyi Apátság földjein.

20 A cséplésnél először géptulajdonosokkal szerződtek: 1870-ben EIBERSCHITZ és DITTMANN géptulajdonosokkal kötöttek öt évre szóló megállapodást - „elösmervén a gőzcséplés hasznos voltát"

21 -, 1876-ban pedig, ugyancsak öt évre, a zamárdi gőzmalom tulajdonosával. Végül 1904-ben saját maguk is a géptulajdonosok sorába léptek: Hofherr-Schrantz-gépet vásároltak, A két világháború közt az aratógépek korlátozott - a vetések egyharmadára terjedő - beszerzését szociális szempontok indokolták.

22 A vetőmagvak beszerzését vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az apátság egyrészt maga termelte a szükséges gabona- és takarmánymagvakat, másrészt előbbiek vonatkozásában a kor élenjáró uradalmaiból vásároltak nemesített - Székács, Bánkúti búzát és egyéb kalászosokat, az utóbbiakat pedig Budapestről, Szalay Gyula magnagykereskedőtől szerezték be.

23 Sajnos, a gabona-eladásoknál a vevőt nem mindig tüntették fel, de a hazai piacon viszonylag keveset tudtak értékesíteni. „A mi gabonáink Stájerországba szállíttatnak, Pestet ellátja - sajnos - Románia, Szerbia olcsó búzájával és az Alföld." - panaszolta a szántódi gazdaság vezetője 1894-ben.

24 1903-ban Szántód kufsteini kereskedőnek, 1904-ben Bozenba (ma: Bolzano, Olaszország) adott el gabonát. Az első világháború éveiben a kincstár és a Haditermény RT voltak a fő vásárlók. A második világháború 20 BFL GL A szántódi ispánság számadásai, 1855.3, 1856.1. negyedév; uo. 1856.1. negyedévi számadása Szarvas József kádármesternek 21 VemL TA tsz. jk. 9/1870. május 23., Tihany 22 Uo. 15/1869. május 26. Tihany, 1/1867. április 8. Tihany; BFL GL A szántódi gazdaság éves számadása, 1904. 23 BFL GL A szántódi gazdaság féléves számadásai, 1908. II, 1912. II. félév; uo. A szántódi gazdaság éves számadásai, 1903, 1905, 1913, 1915-1919.; uo. A szántódi gazdaság tiszti számadásai, 1917, 1918. 24 BFL FIT Bors Mihály jószágkormányzó levele, 1894. január 23. Szántód