Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

tozásokat - a papi tizedről való, kárpótlás nélküli lemondást -, hanem az addig földesúri jogon járó dézsmaborok kiesését, illetve elhúzódó megváltását is ellensúlyozni kellett. A bérbeadott kocsmákban bizonyos mennyiségű apátsági bor eladása után a haszonbérlő a saját maga által beszerzett bort árulhatta.

14 A zsidó bérlőkkel az apátság más módon is kapcsolatban állott: az endrédi bolt, pálinkaház, törkölyfőzés és sómérés bérlőjétől rendszeresen vásárolták a fontos ipari takarmány olajpogácsát, a szántódi rév és később a vasútállomás melletti kocsmák haszonbérlője pedig az apátság fűrészelt faáru- és vasanyag-szükségletének szállítója volt. 1855-ben az endrédi kocsma, az ottani bolt és pálinkaház és a zamárdi kocsma bérlői bírták pénzfizetés és bizonyos halmennyiség beszolgáltatása fejében az apátságot somogyi részről illető balatoni halászatot is.

15 Az 1870-es években érte el hazánkat is a szőlőt pusztító filoxéra-fertőzés. A vész leküzdésére tett intézkedések jól mutatják a főapátság és a mezőgazdasági tárca jó kapcsolatát. Az új szőlőművelési eljárások - homokos területek beültetése, a kártevőnek ellenálló amerikai alanyokra történő oltás - terjesztésében nagy szerepük volt a néppel együtt élő plébánosoknak, tanítóknak. 1899-ben a főapát körlevélben fordult a plébániákon dolgozó rendtagokhoz: munkálkodjanak a nép felvilágosításán a szőlőgyökértetű elleni védekezésben. E bencés plébánosok így nemcsak a nemzetgazdaság szempontjaiból folytattak hasznos felvilágosító munkát, hanem a tönkrement szőlőtermelő kisgazdák segítségével társadalmilag is.

16 A Tihanyi Apátságnak a somogyi oldalon a Zamárdi határában lévő Kőhegyen és az Endréd melletti Rózsahegyen volt allodiális szőleje. A mustot a szántódi gazdaságtól különálló gazdasági egységként kezelt szántódi pincének adták el. A termés elsősorban a belső fogyasztás fedezésére szolgált, beleértve a cselédségnek nagyobb egyházi ünnepekre és a szántódi Jakab-napi búcsúra adott „ünnepi borokat", valamint a nagyobb mezőgazdasági munkák elvégzése után kiadott „áldomásborokat". A filoxéra-vész az apátsági szőlőkben is jelentős károkat okozott, s a különféle védekezési módok - így például a szénkénegezés - mellett a megoldást a Tihanyi Apátság is új, immúnis homoktalajokra telepített rezisztens fajták ültetésével kereste. Az új szőlő a kőhegyitől nyugatra feküdt, mellette alakították ki az amerikai és hazai fajtákból álló szőlőiskolák területét. A kiesett mennyiségek pótlására a szántódi gazdaság a zamárdiakkal is kötött szőlőtelepítési szerződést, az átengedett homokterü14 Uo. 3/1863. december 14, 3/e/1866. május 17. Tihany, 2/1864. november 21. Tihany; BFL Főmonostori konventgyűlések fogalmazványai, 1845-1905.1848. július 22. Pannonhalma 15 BFL GL A szántódi ispánság számadásai, 1855. 4, 1857. 1-2, 4, 1858. 2, 4. negyedév; VemL TA tsz. jk. 1111, 1112/49. december 6. Szántód, 2/1862. február 3, 10/1863. december 14. Tihany, 13/1864. január 13. 16 CSOMA ZS. 1985.210.p.