Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

somogyi birtokok mezőgazdasági (Szántódpuszta) és erdészeti (Endréd) központja elkülönüléséhez vezetett. A birtok fejlesztésében - a meghatározó szerepet játszó központi rendi gazdasági szervek, így a Központi Gazdasági Tanács mellett - a múlt században, 1880-ig a tisztiszéki ülések jelentették a Tihanyi Apátság helyi gazdasági irányításának legfontosabb szervét. 1905-ben a somogyi javakat közvetlenül a rend központi gazdasági irányítása alá rendelték. A helyi felügyelet továbbra is a szántódi számtartó feladata maradt, a jószágkormányzók pedig ekkortól pannonhalmi székhellyel, más gazdasági feladatokat is ellátva tevékenykedtek (például az apátság javaihoz tartozó balatonfüredi gyógyfürdőintézet vezetése, vagy a központi főszámvevőség irányítása).

6 Az apátság gazdasági kapcsolatainak vázolása előtt szükséges megemlíteni, hogy az ország politikai-közigazgatási szerveivel való kapcsolattartás keretén belül a tihanyi apátok személyesen vagy megbízottjuk (1837-től az uradalmi ügyész) révén részt vettek a birtokot magába foglaló három megye gyűlésein. A XIX. század elejétől a gazdatisztek feladata volt, hogy a megyei rendeletekről (statútumokról) jegyzőkönyvet vezessenek, hiszen ezek sok esetben meghatározták a gazdasági tevékenység lehetséges kereteit is.

7 Az apátság gazdasági tevékenysége a táj felszínét is átalakította. A török hódoltság óta szinte változatlanul maradt természeti környezetet az 1830-as években megkezdett munkák - mocsárlecsapolások, erdőirtások, tájrendezés - kezdték megváltoztatni, összefüggésben a művelhető területek növelésére tett törekvésekkel, a szántóföldi gazdálkodás kiterjesztésével. Az országos lecsapolási munkálatok 1847-ben érték el az apátsági birtokokat: azonban ekkorra már a Tihanyi Apátság saját költségén elvégeztette a szükséges munkákat. A Szántódi-tó nagy részét kiszárították, a tó körüli, Szántód és Zamárdi határában elterülő mocsaras, nádas Bozótot nagyrészt lecsapolták. Az uradalomnak a Balaton két partján fekvő részei között a tihanyi félszigettel átellenben lévő szántódi rév biztosította a kapcsolatot. A révet 1777-ben már említik, majd az 1780-as évektől nemcsak uradalmon belüli, hanem közforgalmat is szolgált. A révet az apátság - bár bérbeadására volt példa - saját kezelésében tartotta. A révbeli vendégfogadót Somogy megye kérésére 1839-ben építették.

8 Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után az apátság gazdálkodása az uradalmi puszták - majorok - keretein belül folyt tovább. A legnagyobb feladatot a robotos mun6 FÜLÖP É.M. (1985.) 9.p.; SÖRÖS P. 1911.673.p. 7 SÖRÖS P. 1911.266-267, 287.p. 8 Uo. 321, 614, 618.p.; MAGYAR E. (1984.) 121-122.138.p.; FÜLÖP É.M. (1985.) 40.p.; VemL A bencés Rend Tihanyi Apátságának iratai. Acta Dominaiium et Fiscalatus Domina. Tisztiszéki jegyzőkönyvek. Jegyzőkönyve a Tihanyi Apátúri Uradalom tisztiszékjeinek vagy is törvényes és gazdaságbéli öszve üléseinek, 1836. november 1-1880. május 31. Il.kötet. (a továbbiakban TA tsz. jk.) 23/1866. december 27. Tihany