Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években
A két majorközpont élén egy-egy gazda állt, az erdőkre két erdész ügyelt fel. A béresek nagyobb számából, valamint abból a tényből, hogy PULSZKY tisztjei a jobbágyok többségével - Szécsény, Hollókő, Sipek és Szakái lakosaival -1847-1848-ban robotmegváltási szerződést kötöttek, arra lehet következtetni, hogy konvenciós, napszámos és aratásra, nyomtatásra vállalkozó részesmunkások bérmunkájának igénybevétele ekkor már meghaladta a robotmunkáét. 29 Az okszerű gazdálkodás bevezetésének a tagosítások, a birtokközpontok szükséges épületeinek és felszerelésének a biztosítása és a munkaszervezet átalakítása egyaránt nélkülözhetetlen előfeltételei voltak. E birtokrendezés tette lehetővé a váltógazdaság működtetését. A korabeli alapelv szerint a szántóföldeken az őszi és tavaszi gabonafélék kizárólagos termesztésén gyökeresen változtatva „többkevesb évekre állapított forgásban váltogatva termesztetnek gabona, hüvelyes 's más közvetlen eladható vetemények és takarmánynövények." 30 Az Albrecht THAER iskoláján tanult mezőgazdák azt tartották fő szabálynak, hogy soha két „ugyanazon nemű" növény vetése ne következzék egymás után, hanem két gabona közé egy zölden kaszálandó hüvelyes, vagy takarmányféle kerüljön. Tudván, hogy minden növényfajnak a talaj más és más tápanyagára van elsősorban szüksége, egyes növényfajok kiválasztásának végtermékei pedig alapanyagok lehetnek más növények számára, a korabeli agrárszakemberek szigorúan megszabták a vetésforgóban termesztett növények arányát és egymásutánját. Sokan esküdtek rá, hogy a jól megkomponált váltórendszer feleslegessé teszi a trágyázást is, jóllehet azóta tudjuk, ez nem így van, sőt, bőséges talajerővisszapótlással feloldható az elő-és utóvetemények szigorú sorrendje is. A vetésforgó legfőbb szabálya az volt, hogy az első szakasz előtt „teljes" trágyázást kell végezni. A klasszikus - PETHE Ferenc és TÖRÖK János által is ajánlott - négyszakaszos forgókhoz (pl. a híres norfolki négyeshez: 1.) kapásnövény (répa), 2.) árpa vagy zab lóherével, 3.) lóhere kaszáló, 4.) búza) minden esztendőben alaposan meg kellett trágyázni a szántóterület 1/4-ét. Csak már régen korszerűsített, jelentős istállózott állatállományt tartó gazdaságok alkalmazhatták sikerrel ezt a rendszert. A hazai korszerű gazdaságok vezetői mind a trágyahiányt tartották a legsúlyosabb gondjuknak, de az is igaz, hogy igen bőven trágyáztak: az aranyosmaróti Keglevichuradalom olichói pusztáján pl. 2000 juh és 12 igásökör is csak 20 m.h. „teljes" trágyázását biztosította. 31 JOCHMANN Sámuel a Georgikonban „vezércsillagától", gróf FESTETICS Györgytől megtanulta, hogy a külföldi gyakorlatból azt kell kiemelni, ami hazai viszonyok között is hasznosan alkalmazható. Keszthelyen pedig a „gyakorlatosb gazdálkodás az angol nyolcz szakaszú váltó és legeltetés (Koppelwirtschaft) gazdálkodásból állott." A bevezetés legbiztosabb módja az, ha a birtok jobb földjei közül is 29 OSZK Kézirattára Fol. Germ. 1266. Inventarium... Szécsény 1851. Az eredeti iratok nincsenek meg, csupán az iratjegyzék sorolja fel címüket. 30 TÖRÖK J. 1843.18-20.p. 31 KUPPIS J. 1841, 1842. TÖRÖK J. 1843.18- 20. sz. WAGNER L. 1868.200.p.
