Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években
előtt megkezdte pusztái tagosítását, a községekkel pedig 1837-ben indított „tagosztályos szabályozó és irtványváltási pert". E három évtizedes éles küzdelemmel járó perek ismertetése itt nem feladatunk, arra azonban rá kell mutatni, hogy e perek maguk után vonták a pusztákon a jobbágyok által birtokolt irtások visszaváltását, a korábban szokássá vált legelő- és rétárendák megszüntetését és az egész terület tényleges allodizálását, vagyis a jobbágyok megfosztását telken kívüli földjeik jelentős részétől. 18 A jobbágyközségek még 1863-1865 körül, PESTY Frigyes kérdőpontjaira válaszolva is keserűen emlékeztek a tagosításra: „Trázs községe mintegy 28-30 év előtt nagy kiterjedésű határral bírt, mert a többszáz holdakból álló, tű szomszédságában fekvő Drahi puszta, mely jelenleg... szécsényi uradalom (és) Szent-Ivány család birtoka... Trázs község határából tagosíttatott ki". Bátka puszta „azelőtt a rimócziak birtoka lévén 1830-1835 év között az uradalom által elvétetett és pusztává állíttatott". 19 Zsúny pusztán visszont, „minthogy régi időktül fogva mindennek birtoka tagonként ki van hasítva", az uradalmak akadálytalanul irthatták ki az erdők legjobb talajú részeit és „jó sükérrel" szántóföldekké fordították. Farkasalmás pusztáról 1837- ben készült mérnöki telekkönyv és pontos térkép, Drahi területén pedig 1840ben végezték el a tagosítást. 20 A felállított határdombok azt is jelezték, hogy a tőkeerősebb nagybirtok megszabadult a szegényebb közbirtokos urak visszahúzó beleszólási jogától, így a földművelés korszerűsítésének első számú akadálya elhárult. A birtokkorszerűsítés következő lépése a gazdaság szervezetének a célszerű átalakítása volt. A természeti tényezőket figyelembe véve két kerületet hoztak létre: a lócit, melynek határaiban (Nagy)Lóc, (Nógrád)Sipek, (Nógrád)Szakál és Varsány községekben valamint Bátka, Zsúny, Zsúnyalmás és Cserbérc pusztákon az allodiumi földek zöme erdő volt. Itt nőtt a teljes erdőterület 97,7 %-a, viszont a szántóföldeknek csupán a 21 %-a, a réteknek pedig 29,1 %-a. Ezzel szemben a szécsényi kerületben (Csitár, Trázs, Szécsény helységekben, Drahi és Farkasalmás pusztákon) összpontosult a majorsági szántók 79 %-a, a rétek 69,9 %-a. 18 Aszécsényi úrbéri per 1814-től 1869-ig tartott PÁLMÁNY B. 1978.20-22.p. A 7. jegyzetben említett hollókői és nagylóci úrbéri peren kívül a Helytartótanács Rimoc ügyének egyes iratait is megőrizte (OL.C.59. HTT. Departamentum Urbariale rbéri ir. 1844.479X), de e perek 1848 utáni folytatása 1956-ban megsemmisült. 19 OSZK Kézirattára Fol.Hung. 1114 Pesty Frigyes helységnévtára. 30. kötet. Nógrád megye 372.és460.p. 20 NmL. rv.7. cc. Nemesi birtokösszeírások 1/1839. Forgách Pál Farkasalmás és Drahi puszták 1843-ban készült nemesi birtokösszeírásai is az 1839-es felméréshez vannak csatolva.
