Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

A harmadik darab, amely az állattenyésztésről szól, az előző részek rendszerezettségétől és egyenletességétől messze elmaradt. A forrásanyagban a hagyományos agrárirodalmi szabályokat követte, amikor ókori szerzőknek juttatott igen nagy teret. A sok COLUMELLA és VARRÓ idézet mellett ugyanakkor THAER alapján táblázatot közölt az angol juhfajták tulajdonságairól, amelyet saját kommentárjaival igyekezett a magyar olvasó igényeihez alakítani.

42 Robert BAKEWELL és William MARSHALL neve mellett utalt ROHLWES állatorvosi könyvére, melyet ő fordított magyarra. A méhészeti részben viszont SCHIRACH, JANSCHA és CHRIST munkáira támaszkodott.

43 A PETHE által felhasznált művek során végigtekintve megállapíthatjuk, hogy erősen épített, egyrészt a közvetítő és összefoglaló, másrészt a mezőgazdaság egy-egy speciális ágával foglalkozó német részmunkákra. Az angol szerzők esetében - szám szerint tizennégyre hivatkozik - feltűnő, hogy csak YOUNG és MAXWELL számított közülük a „Pallérozott mezei gazdaság" megírásakor igazán korszerűnek. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy Keszthelyről elkerülve már nem állt rendelkezésre olyan könyvtár, amely az újabb angliai munkákat tartalmazta volna. Másrészt a német agrárirodalom olyan gazdálkodási rendszer keretei közepette alakult ki, amely a késő feudális magyar viszonyokhoz sokkal inkább közelebb állt, mint az alapvetően eltérő angol mezőgazdaság rendszere. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a magyarországi olvasónak a német tapasztalatokra való utalás nem hatott talán annyira idegenül, mintha kizárólag csak angol szerzőktől merített volna. PETHÉ-nek sikerült kiragadnia az általa használt forrásokból a számára legmegfelelőbb gyakorlati ismereteket, s ez mindenképpen jó kritikai érzékét dicséri. Egyrészt műfaji téren - a nemzetével való rövid didaktív beszélgetést leszámítva - nem követi a korban még kedvelt „Hausvater" irodalom hagyományait, másrészt ECKHART, MÜNCHHAUSEN vagy CHRIST korszerűtlen agrokémiai, illetve a nyomásrendszert pártfogoló nézeteit is elveti. Semmi sem érződik PETHE könyvében az említett szerzők kameralisztikus szemléletéből sem, amelyek kiszűrésében THAER tapasztalatai nyújtottak segítséget.

44 Feltűnő viszont, hogy alig fordulnak elő utalások a kortárs hazai agrárírók hasonló jellegű összefoglalásaira. Mill üRP ACHER Lajos nevét meg sem említette, s TESSEDIK Sámuel neve is csak egyetlenegyszer bukkan fel az első darab bevezetőjében. Ekkor is csak úgy emlékezett meg róla, mint aki a „mezei gazdasággal kezdett foglalkozni".

45 NAGYVÁTHY-t már többször említi, de ezek az utalások egyáltalán nem olyan jellegűek, mintha komolyan felhasználta volna „A szorgalmatos mezei gazdát".

46 42 PETHE F. 1814.15-20.p., THAER, A 1798.645-657.p. 43 CHAMBERS, J.D.-MINGAY, G.E. 1966.65-68.p., ROHLWES,J.N. 1814., CHRIST, J.L. 1780., SCHIRACH, AG. 1761., JANSCHA A 1775. 44 Ifj. BARTA J. 1969., 296-297.p. 45 PETHE F. 1805.7.p. 46 PETHE F. 1805.19., 85.p., 1808-1813.405., 560., 582.p.