Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján

vidéken ugyan volt kereslet a fára, de a kijárt, szélfútta homokos utakon nehezen vagy sehogy nem tudták kihozni a fát, így az sokszor eladhatatlanul bent maradt (például 1911-12 telén is) az erdőben. Ekkor erősödött meg az erdészekben a terv: útépítésekkel hozzáférhetővé kell tenni a delibláti fát. Még a faértékesítésből származó jövedelmekre két év példáját idézzük. 1910- ben 51.394,82 K-t, 1911-ben (amikor nem tudták a fát mind eladni) pedig 36.713,84 K-t jövedelmezett a faeladás.

39 A mellékhasználatok közül a legeltetés volt a legfontosabb. A puszta legelőterületként való hasznosítása ugyan mindig ütközött az erdészeti törekvésekkel, de mindvégig meg kellett tűrni, sőt esetenként a legeltetési lehetőségeket bővíteni. (A jövedelmezőségi kérdéseken kívül a szociális és politikai indokok is szerepet játszottak abban, hogy végül is a puszta be nem fásított részeit legelőként adták bérbe.) A legnagyobb gond a víz biztosítása volt, amit 5 mélyfúrású (artézi) kút létesítésével oldottak meg. Összesen mintegy 4000 ha területet adtak legeltetési bérbe (14 helyen) 6-6 évre, ami évenként mintegy 100 ezer K jövedelmet jelentett. Tehát a mezőgazdasági jellegű bevétel - minthogy a legeltetés mellett néhány helyen szántóföldet is igyekeztek bérbe adni - a faértékesítésből származó jövedelemnek a kétszeresét tette ki az 1910-es évek elején.

40 A méhészet is jelentős mellékhasználatot jelentett, hiszen kora tavasztól (borzas törpezanót - Chamaecytisus hirsutus (L.) LINK)a májusi akácvirágzáson át az őszi virágokig a puszta jó méhlegelőt kínált. 1913 végéig méhcsaládonként 10 fillért kellett fizetni, 1913 decemberében pedig új miniszteri rendelet jelent meg: a méhlegelőért évente 2 K díjat kellett családonként leróni. Ez a rendelet a lakosság körében különösen Deliblát községben keltett felháborodást, ahol 1800 körül volt a méhcsaládok száma. A vadászatot - 1900 ha kivételével - bérlet útján értékesítették.

41 Az egyéb növényi mellékhasználatok közül a borókabogyószedést bérbe adták (évente 3700 K-ért), a termést főleg a felvidéki borovicskafőzők vásárolták meg.

42 Mivel a bogyó értékesítése jól jövedelmezett, a boróka szőlőkaróként való értékesítését beszüntették. Különösen a háború éveiben élénkült meg a kereslet a szappangyökér (Gypsophila paniculata L.) és a sikárgyökér (Andropogon Gryllus L.) iránt, sőt sikeresen értékesítették a cserszömörce (Rhus cotinus L.) husángjait is.

43 AJTAY Jenő az 1912-14. évek átlagos jövedelmezőségi viszonyait úgy foglalta össze, hogy a bevétel 163.400 K, a rendes kiadás 90.600 K, tehát a tiszta jövedelem 72.800 K, amit viszont rendkívüli kiadásként 50.000 K terhelt.

44 (Rendkívüli kiadást jelentettek az útépítések, fásítások, területfelmérések stb.) 39 OL. K-184.1142.59/1914.35.022 (8988) 1912. 40 AÍTAY J. 1914.37-39.p. 41 OL. K-184.1143.59/1914.35.792 és Kimutatás a delibláti... 42 Uo. 851.59/1913.84.635 és AJTAY J. 1907. és uő. 1914.21-22.p. 43 AJTAY J. 1917/a., uő. 1917/b. és uő. 1931.442-443.p. 44 AJTAY J. 1914.39.p.