Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján

Az 1914-15. évi költségvetési tervbe felvették az útépítési terveket, ugyanakkor a fából származó bevételek némi visszesésével számoltak. A tervet azonban a minisztériumból a következő megjegyzéssel kapták vissza: „Olyan előirányzat el nem fogadható, melyben a bevétel leszállít tátik, a kiadás pedig lényegesen emelkedik."

45 Lássuk, hogy melyek voltak a kiadást növelő tényezők. Szállítási és hírközlési viszonyok Amikor 1898-ban a pusztát a külön birtokkezelőség az erdőgazdaságtól átvette, kiépített út egyáltalán nem volt a területen. 1906-ban kezdték építeni a Deliblát-Fehértelep közötti utat. A homokpuszta kereszttengelyét jelentő földút 1911-ben készült el és 31.871,06 K-ba került. A 10 km hosszú, 3 m széles útfelületet tengeriszárral igyekeztek stabilizálni, a kirovástól megóvni. Az úttal a korábbi két és fél, három órás menetidő egy órára rövidült.

46 Ugyancsak jelentős volt az erdőőri lakok közötti telefonhálózat kiépítése is (23 állomással), amelynek vezetékei is követték az állandóan, illetve időszakosan járható utakét. AJTAY Jenő 1913. áprilisában állított össze egy részletes tervezetet „A delibláti kincstári homokpusztán foganatosítandó beruházások jövedelmezőségéiről. Az 4. ábra. Út a pusztán telefonvezetékkel (1913). MMgMA 1.7761. 45 OL. K-184.851.59/1914.85.548. 46 Uo. 553.59/1911.12.080. és 1142.59/1914 39700.