Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján
védekezésnek. A tüzek elleni védekezésül a nyiladékok tisztántartását, fűmentesítését végezték el. Összefoglalásul érdemes még egyszer a táblázatra pillantani. A kimutatások szerint 101 év alatt 37.668,08 kh-on (21.677,45 ha-on) ültettek erdőt. Ebből látjuk, hogy valóban hatalmas munkát végeztek, amelynek a kimutatható költségei akkori pénzértékben is legalább 1 millió koronát jelentettek. (AJTAY J. erdőgondnok 1902. évi becslése szerint az összes telepítési költség megközelíti a 2 millió K-t. 36 ) A táblázat adataiból kitűnik, hogy újra és újra vissza kellett térni egy-egy terület erdősítésére. Ennek oka sokféle volt, de a félsiker legtöbbször az ember nem megfelelő eljárásaira vezethető vissza. 1908 után, amikor a homokot már gyakorlatilag megkötötték, a fásítások zömét elvégezték, még mindig teljes erővel folytak a munkák, hiszen a begyepesedett legelőket is erdészeti művelésbe kívánták vonni. Ezt a törekvést segítették az időközben elkészült üzemtervek is. Erdőhasználat, jövedelmezőségi viszonyok Delibláton a terület egykori növénytakaróját a XVIII. század második felében meggyorsuló újratelepedéssel összefüggő építkezések és az állattenyésztés változtatta meg. A feljegyzések szerint a telepített erdőkben az első vágást 1840-ben végezték, mégpedig a Pulenti Bunár (kút) nevezetű részen. 37 Itt az erdők felújulását sarjról várták. A továbbiakban az erdőtelepítések megtorpanásai, illetve a homokpuszta hasznosításában bekövetkezett módosulások olykor nagyobb területek fakitermelését kívánták meg. Az akácot kezdetben 20 éves vágásfordulóban kezelték és FEKETE János javaslata alapján a következő fakitermelési módot valósították meg. Tekintettel a vidék nagy faigényére, főleg az iparifa keresettségére, a vevőkkel lehetett a fát kitermeltetni. Az akácosokban ily módon még a 70 %-ot is megközelítette az iparifa-kihozatal, ugyanakkor a vevők még a fa elszállításáról is gondoskodtak. A bennmaradó tűzifát házilagosan dolgozták fel, amelyet a vágások széléről szállítottak el ugyancsak a vevők. 1903 nyarán - hasonlóan más kincstári birtokhoz - áttértek Delibláton is a házilagos fakitermelésre, azaz a fát saját feldolgozókkal termeltették ki, készleteztették. így a kitermelés megdrágult. Az iparifa-kihozatal pedig 48 %-ra esett, jelentős költségtöbbletet és bevételvisszaesést okozva ezzel a kincstári birtoknak, hiszen ez az iparifa és tűzifa ára közötti különbségétől elesett. Ugyanakkor a kitermelési költségeket sem lehetett a vevőre teljes mértékben áthárítani. Ezért a gazdálkodó erdészet kérte, hogy - legalább az akác esetében - szüntessék meg az ilyen házilagos fakitermelést. 38 Ugyancsak a fakitermelések, értékesítések kapcsán merült fel egy másik gond is. A házilagos kezelés folytán a kitermelt mennyiség elszakadt az értékesíthetőtől. A 36 AJTAY J. 1902.28.p. 37 MÁTYUS J. 1890. lO.p. 38 HOLLAKY1904.243-244.p.