Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján

tést, sőt a csicsókát is a homok előzetes megkötésére. Módszereit ILLÉS Nándor is pártolta.

30 A Mátyus-féle eljárás azonban minden elméleti úton megszerkesztett szélfogó sövénynél, homoksáncok készítésénél eredményesebbnek bizonyult. A fafajokkal kapcsolatban nagyon érdekes például a kor jeles botanikusának, BORBÁS Vincének a véleménye. Ő abból indult ki, hogy a homokkötésnél a természetes növényzet útmutatásait, megtelepedési képességét kell követni. „Én Versecztől kezdve le a hegyeken Orsováig és Vaskapuig és más homokmezőn magvat szednék és a temes i homokpusztán elvettetném."

31 Tehát a természetre bízta volna, hogy az alkalmas fafajokat és egyéb növényeket mutassa meg, válogassa ki. Ebből aztán következett az is, hogy a fenyőerdő-telepítéseket, szőlő- és gyümölcsültetvények létesítését - mint a természettől nagyon is elütő dolgokat - egyenesen a homoki munkák csúcsának tartotta, s természetesen felülkerekedő emberi munka diadalát látta bennük. Az 1890-es években az érdeklődés a puszta mezőgazdasági-kertészeti hasznosításának lehetősége felé fordult. A fíloxéra-járvány során, a homoki szőlők telepítésének szorgalmazásakor Delibláton is szőlőtelepítések kezdődtek. (Szőlőnek azonban nem futóhomokot adtak át, hanem többé-kevésbé már beerdősült területeket.) Ez módosította az erdészettel kapcsolatos elvárásokat is. Újra visszatértek a XIX. század eleji gondolkodáshoz: a mezőgazdasági területek védelmére szélfogópászták ültetését rendelték el. Az egymástól több km-re tervezett sávok közül csak a Duna felőli oldalon készült el egy. Már ekkor látták azonban, hogy a sávok széltörő ereje nemhogy az egész pusztára, de még a közvetlen környezeten belül is csak 2-3 famagasságig terjed. Az ötödik időszakban (1898-1913)

32 a kincstári birtokkezelés idején ismét nagy költségkeretekkel (lásd a táblázatot), nagy erővel folyt a fásítás, homokkötés. Ennek eredményeképpen 1908-ban befejeződött a tulajdonképpeni futóhomokkötés, - erdősítés. Ezt követően már megkötött területekre ültettek fát, sőt, az akác helyett, vagy mellett egyre inkább fenyőféléket és egyéb lombfákat is. Például 1913-ban a következő fafajokat ültették: Akác 555.900 db Fenyő 751.150 db Egyéb lombfa 82.950 db Összesen 1.390.000 db Ugyanabban az évben 35 ha csemetekert volt, melyből 3,0 ha (Leánykúton) különféle fafajok csemetéinek nevelésére, 1,6 ha (Gerebencen) fenyőcsemeték nevelésére szolgált. Ebben az időszakban ugyanis nőtt a különféle idegen fafajok (virgi30 ILLÉS N. 1884. és uő. 1885 31 BORBÁS V. 1886.110.p. 32 Az időszakról lásd: OL. K-184.1143.59/1914.39.700 és AJTAY J. 1914.27. és 36.p.