Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján

2. ábra. Fenyőtelepítés (1900 körül). Ismeretlen. niai boróka stb.), illetve őshonos (ezüsthárs stb.), de eddig nem ültetett fafajok szerepe is. Származási kísérleteket is kezdtek. Az 1914-től 1918-ig terjedő időszakban

33

a pótlások, illetve a fenyő- és egzótafaültetések nőttek, bár a korszak erdőtelepítésére is rányomta bélyegét a háború. Mégis évente csaknem 100 ha erdőtelepítést, illetve pótlást végeztek el. Erre az időszakra újra kikristályosodott az ültetendő fafajok kérdése is. Úgy a még betelepítendő területekre, mint a felújítandókra AJTAY Jenő 4 termőhelyi osztályt állapított meg. Az I. osztályú helyre az akác mellett és helyett kocsányostölgyet, amerikai diót, amerikai kőrist és más lombfát is ültettek. AII. osztályú termőhelyre akácot javasoltak, a buckák északi, északnyugati oldalára pedig az ezüsthársat. A III. termőhelyre az akác mellett a kifúvásos helyekre a fenyőféléket és a virginiai borókát. A IV. termőhelyi osztályra - amelyből ekkor mintegy 300 ha-nyi terület volt egyelőre nem tudtak alkalmas fafajt ajánlani. Némi eredményt csak a virginai borókával és a banksfenyővel (Pinus banksiana LAMB.) értek el. Az alkalmazható fafajt illetően az erdészeti kísérletektől várták az eredményt, a választ. A csemeteneveléssel, erdőtelepítéssel kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy századunk első két évtizedében a fenyőmagvetésben a Fekete-féle tolókás mag33 Az időszakról lásd: AJTAY J. 1914.31-32.p.