Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

egy nagyobb kő akadályozta meg, amelyre a talpgerendák felfeküdtek. Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén fényképezhettem ezt a fajta jó szilárdítási módot. (12., 13., 14., 15.kép) Zsilipéit deszkaborona falat az újabb építésű pincebővítéseknél figyeltem meg, így pl. a vashegyi szőlőhegyen az osztrák-magyar jelenlegi határ osztrák oldalán. Itt a határvonaltól 70-100 m-re állnak egymás mellett a pincék, amelyek többségét felújították tulajdonosaik. A pincék kelet irányába, Magyarország felé néznek, a domboldal alján húzódó dülőút még az Osztrák Szövetségi Köztársaság területéhez tartozik, majd a határ drótkerítése húzódik a két állam között. A szemközti domboldal szőlőhegye már a Magyar Köztársasághoz tartozik, a pincék ablaktalan falrésszel a nyugat irányában a domboldal tetején állnak. Az egykori egységes szőlőhegy így osztódott fel a trianoni kényszerű országhatármeghúzás miatt. Az osztrák oldalon ahol engedély nélkül is kutathattam ebben a sávban 1981-ben - találtam egy háromosztatú pincét, ahol a pincekamra és a présház keresztboronafalú, a szoba pedig, - valószínű későbbi toldás eredménye - zsilipéit deszkafalú. Már asztalostechnikáról árulkodik a kercaszomori (Őrség) szőlőhegy csapolt boronafalú öreg pincéje. (16., 17.kép). II. Talpas, favázas sövényfalak, Zala vármegye 1800. augusztus 27-én a nagy erdőirtások fapusztításai miatt olyan rendeletet adott ki, amelyben a vályogfal építését szorgalmazták. Ahol az adottságok 13. kép. Zsilipéit boronafal a Jábfa" hornyába illesztve, Nagypáli (Zala m.) szőlőhegyén. 14. kép. „Lá£>/ö"-csapolás a kikorhadt ,fiígerenda" révén jól látható a favázas présház jobb felső sarkán Nagypáli (Zala m.) szőlőhegyén.