Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években

elsősorban Ausztria és Németország közeli piacaira irányult. Ott mezőgazdasági termékeinkből az elsők között tartották számon a parlagi baromfi ízletes húsát, a kitűnő libamájat és a hófehér lúdtollat. A magyarországi csirkét osztályon felüli áruként vásárolták. Akkori baromfikivitelünkről 1925-től kezdve pontos statisztikai adatokkal rendelkezünk. Ezek szerint baromfi- és baromfitermék-kivitelünk lendületesen fejlődött, értéke olykor meghaladta a más állattenyésztési ágak bármelyikét. Élő baromfiból Ausztria és Olaszország, leöltből Németország, Anglia és Ausztria, tojásból Németország, Ausztria és Olaszország, tollból Németország voltak a tőlünk importáló legfontosabb országok. Baromfíexportunk I. körzete a Tisza-Maros-Körös vidékével, a II. körzet a Duna-Tisza közével, a III. körzet pedig az országnak a baromfikivitel szempontjából számba jöhető egyéb területeivel esett egybe.

14 Az 1925-1938. években a hazai baromfitenyésztési export kereken 0,9 milliárd pengőt eredményezett, amiből 86 millió pengő az élő, 378 millió a leölt baromfi, 205 millió a tojás és 207 millió a toll kivitelére jutott. Az élő baromfi kivitele csökkent és a leölte emelkedett, mert állategészségügyi szempontból, de a háztartási munka megkönnyítése végett is külföldön a vágott baromfit előnyben részesítették. A kivitt élő baromfi értékének 90,2 %-a jutott a csirkére és tyúkra. 5,9 %-a a lúdra, 3,1 %-a a kacsára és 0,8 %-a a pulykára és a gyöngytyúkra, amelynek külforgalmát a statisztika 1925-től 1932-ig a pulykáéval együtt mutatta ki. Ugyanakkor a leölt baromfi kiviteli értékének 47,4 %-a a tyúkfélékre, 27,4 %-a a lúdra, 8,5 %-a a kacsára és 16,7 %-a a pulykára és a gyöngytyúkra jutott. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelemben előkelő helyet foglalt el libamájkivitelünk, az 1925-1938. években 18,8 millió pengő értékű lúdmájat exportáltunk. Ebből az árucikkből Franciaország volt a legfontosabb külföldi piacunk, a libazsír exportja csekély volt. Tojáskivitelünk két fő piaca időszakunkban Németország és Anglia. Tojáskivitelünk mennyisége az 1925-1938. években 1,1 millió q volt 204,9 millió pengő értékben. A tojásból szinte egyenlő mennyiséget vett át Németország és Ausztria. Ugyanakkor Svájc, Olaszország és Csehszlovákia is fontos tojáspiacunk volt. Különösen nagy mennyiségű tojást vihettünk ki március és április hónapokban, amikor a Szovjetunió és Lengyelország északibb fekvésük miatt még csak kisebb mennyiségekkel jelentek meg külföldön. Az 1925-1938. évi magyar tollkivitel mennyisége 378 ezer q volt, ebből a legnagyobb hányad Németországba került. A kivitt toll értékéből 89,1 % fosztatlan tollra, 10,1 % fosztott ágytollra és pihére, 0,8 % dísztollra és tollszárra jutott. Összes baromfikivitelünk értékének 35 %-át a tyúkfélékért, 25 %-át a ludakért és a kacsákért kaptuk, a fennmaradó 40 %-ot a tojásért és a tollért. A Szovjetunión 14 Az 1936-1937-ben készült ötkötetes Országos Mezőgazdasági Címtár adatai szerint az országban 5170 helység közül 1500-ból (29 %) tyúkokat, 1147-ből (22 %) ludakat, 754-ből (15 %) kacsákat, 287-ből (6 %) pulykákat hoztak jelentős mennyiségben forgalomba. Ezek a helységek voltak a magyar baromfikivitel bázisai.