Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
VAJKAI ZSÓFIA: „Szarvas marhának orvossága" (Kéziratos orvosló könyv a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárában)
A „makaria gomba", melynek borban való főzetét hurutra kell inni (6.), nem szerepel az általunk ismert más receptkönyvekben. MAGYARY-KOSSA 19 a bodzafán élősködő gombát ismeri, mint orvosi szert. Ennek analógiájára úgy gondoljuk, hogy a makaria gomba a makária körtefa élősködője lehet. A Makária körte SURÁNYI szerint egykor a legjobb télikörte volt Magyarországon. 20 Ha helyes a következtetésünk, akkor ennek a gyógyszernek az alkalmazása egyben a Makária körte múlt századbeli termesztését is bizonyítja a Kálimedencében. Bángita fa főzete esetében is csak találgatni tudunk. Lehetséges, hogy a kányabangitáról (Viburnum opulus) van szó. 21 Rosszul olvasható ugyan, de nagy valószínűséggel őszi borókáról, és nem őszibarackról van szó a 11. számú receptben. MAGYARY-KOSSÁnál és máshol is olvasható, hogy az kedvelt táppor alkotórész volt. Keserűsóval, tárnicsgyökérrel, ánizzsal, köménymaggal összetörve, a takarmányra szórva adták az állatnak, hogy hízzon. 22 A növényi eredetű szereket általában megfőzték vízben vagy borban és hidegen vagy melegen itatták meg. Főzés nélkül kenyérben, vagy apróra törve, sóval, korpával keverve, a takarmányra szórva adták be az állatnak. Az állati eredetű szerek közt a „menyét borza", a fehér kutyaszar" a „tikmony", a „tikmony székja" (tojás, illetve tojássárgája) szintén vízben, illetve borban főzve alkalmazható; egyszer fordul elő, hogy ecetben kell áztatni a tojássárgáját, mégpedig pontosan 9 napig. A tehénvaj, tejföl, „disznóolvaszték" (zsír) nem önálló gyógyszerek, hanem általában különböző bajokra, egyéb orvosságok összetevőiként szerepelnek. Érdekes a hályog gyógyítása szárított, porrátört tyúkzúzával. Régebbi orvoslókönyvekben törött borsot vagy makkhéjat fújtak a ló szemébe. 23 Valószínűleg évszázadokon át tartotta magát az az analógiás elgondolása, hogy a megszárított, porrátört hangyafészek megetetése, a juhokkal, marhákkal azt eredményezi, hogy azok együtt maradjanak, s mindig hazatérjenek. 24 Az állati vér felhasználása gyakran szerepel régi receptekben, itt csak a vadászszerencse biztosítására van javallat fekete csibe vérével. (21.) Állati eredetű a „toll béli" (13.), de ehhez még csak hasonlóval sem sikerült találkozni a szakirodalomban. Tudjuk viszont, hogy szerepelt a boszorkányok gyógyító vagy rontást előidéző kellékei közt. 25 Az ásványok közül a sót szinte valamennyi recept összetevőjeként megtalálhatjuk. 19 MAGYARY-KOSSA Gy. 1929-1940. II. kötet 248. p. 20 SURÁNYI D. 1988.14.p 21 SURÁNYI D. 1987.34. p. 22 MAGYARY-KOSSA Gy.é.n. 89. p. 23 BALLÓ1.1899.215. p. és TOLNAI V. 1906.212-213. pp. 24 TOLNAY S. 1795.291. p. és SZENDREY Á 1959.327. p. 25 Pl. egy boszorkánysággal vádolt asszony a tehenek elébe ártó szándékkal tollat hintett. SCHRÄM F. 1970.1. kötet 489. p.
