Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században
magyar gyógynövényt megvásárolt. A termesztés export-orientáltságát mi sem mutatja jobban, mint hogy 1949 óta exportunk hozzávetőleg tízévenként megduplázódott. Az 1970-es évekig a forgalom kétharmadát két növény, a kamilla és a majoranna adta, ezt követően már a gyorsan felfutó és ugyanolyan hirtelen visszaeső divatcikkek iránti igényeket is ki kellett elégíteni. Hogy az 1976-1978-as csúcsot miért nem lehetett tartani, arra egyszerű magyarázat van: A növekvő igények kielégítésére nagymértékben megnőtt a gyógynövények termesztése a Magyarországot körülvevő és lényegében azonos ökológiai feltételekkel rendelkező országokban, - s ami még fontosabb - lényegesen megnőtt a termesztés a miénknél kedvezőbb ökológiai feltételekkel rendelkező fejlődő országokban, mely utóbbi nagy termésmennyiségével és a bőven rendelkezésre álló olcsó kézimunka-erővel komoly vetélytársnak bizonyult. Ez ellen csak egyféleképpen lehet „védekezni"; a magyar gyógynövények elismerten jó minőségével. A hatvanas évektől kezdve a gyógynövények exportálási lehetőségei is megváltoztak. Az 1968-as gazdasági mechanizmus lehetővé tette, hogy az addig egyedüli Herbárián kívül egyéb gyógynövénnyel foglalkozó vállalatok is alakuljanak (Hungarodrog, Drogunion, Mátradrog stb.). A gazdaságirányítási reform újabb módosítása pedig az 1980-as évektől egyre több termelőt is arra ösztönzött, hogy áruját közvetlenül adja át a külkereskedelemnek (önálló exportjogú termelőszövetkezetek, stb.). A gyógynövények exportálását 1983-ig a MEDIMPEX végezte, majd az átszerveződés után a PHARMATRADE Külkereskedelmi Vállalat hatáskörébe került a gyógynövények exportjának 70-80 %-a. Az exportnak kb. fele az NSZK-ba, további 30-40 %-a a többi európai tőkés országba irányul, azonkívül kisebb mennyiségek az USAba, Japánba, a Skandináv országokba, Spanyolországba, Angliába és Kanadába is mennek. 35 (8. ábra) Összességében elmondhatjuk, hogy azoknál a gyógynövényeknél, melyeknek termelésfejlesztése biztosított volt, - tehát a mák, anyarozs, komló, gyűszűvirág, mustár - világviszonylatban is korszerű termesztéstechnológiákkal érjük el a jó hozamokat, míg a többinél, HORNOK László szavai szerint „a gyógynövényfajok egy jelentős részénél, főként az illóolajat adóknál, a technológiák és a biológiai alapok koordinált fejlesztése ma is hiányzik. Ezzel is magyarázható, hogy ágazatunkon belül a legkevésbé az illóolajtermelés fejlődött. ... Az okok között nem kis szerepet játszik, hogy a lepárlási technológia közel 20 éve változatlan műszaki színvonalú, a nyers illóolajok feldolgozása, finomítása pedig gyakorlatilag megoldatlan." 36 Ha tehát az illóolajosnövények feldolgozása terén újból sikerül elérni azt - a kor követelményeinek megfelelő - színvonalat, mint amit a maga idejében BITTERA megvalósított, bízvást mndhatjuk, hogy a magyar gyógynövénytermesztés megőrizte azt a jó hírnevét, melyet még a századelőn alapozott meg. A gyógynövényügy további 35 DÉVÉNYI Gy. - VINCZÉNÉ VERMES M. 1987.417.p. 36 HORNOK L. 1986. 48.p.