Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
WOHLNÉ NAGY ÁGOTA: A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században
A gyógynövénytermesztés története Magyarországon a XX. században WOHLNÉ NAGY ÁGOTA Bevezető gondolatok a gyógynövény fogalmáról Ha az ókori természettudósok által nagyrabecsült Panax 1 , azaz „mindent gyógyító fű" valóban rendelkezne a róla terjesztett nagyszerű tulajdonságokkal (azaz panacea lenne), az emberiség gyógynövényfelhasználása nem tekinthetne vissza ilyen jelentős múltra. Elég lett volna a Panaxot termeszteni, és annyira elszaporítani, hogy mindenki számára elegendő legyen. Mivel ez csak álom volt, a különböző betegségek gyógyítására más-más növényben kellett keresni az ellenszert. A keresése ritkán bizonyult hiábavalónak, hiszen a gyógynövények skálája nagyon széles. A Panax éppenséggel a földi növényvilág komplex elképzelési formája is lehetett, mely egyesítette magában a különböző növényfajok gyógyító tulajdonságait. Melyek ezek a gyógyító növények? A régi tibeti legenda szerint a fiatal lámakolostorbeli szerzetes, aki tanítójától feladatul kapta, hogy olyan növényt keressen, amelynek nincs gyógyhatása, hosszas keresés után üres kézzel tért vissza, mondván: „mester, ilyen növény nem létezik!" Nos, ha ez így van, ugyancsak nehéz vállalkozás lenne - ha csak a XX századról van is szó - gyógynövénytermesztésünk történetét elemezni. Valóban, a gyógynövény fogalomköre az idők során számos változáson ment keresztül, s ma sem egészen tisztázott, hol van a határ. Legtöbben első képzettársításként egy középkori kolostorkertre gondolnak, illatos, szép növényekkel. De hogy ebben a kertben fokhagyma vagy retek, hagyma is volt - már pedig volt - túlságosan illúziórombolónak tűnik. Majd egy füvesember, vagy -asszony képe merül fel, erdőről-mezőről gyűjtö1 A panacea az ókori görögök hite szerint mindent gyógyító, minden bajban használó csodaszer, s elnevezése összefüggésben van a Panax növénynéwel, melynek több jelentése is van. Egyik ezek közül egy valóban csak elképzelt csodanövényt jelent, de számos - a korai és részben a mai - botanikai nomenklatúrában ténylegesen is szereplő név; pl. a P. ginseng, P. heracleum valóban létező növényt jelentett.
