Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

V. GÓZ GABRIELLA: A Kolozsvári Gyógynövénykutató Állomás működése a századfordulón

füvek" termesztésében ért el kiemelkedő eredményeket. Egyedül Kölleda környékén a termesztett gyógynövények területe: fodormenta 18 ha, borsmenta 34 ha, angyalgyökér 35 ha, macskagyökér 62 ha, orvosi lestyán 18 ha volt. Erfurttól Északra Sondershausen felé Ringleben nevű faluban ekkor szintén nagyban termesztenek ánizst, fodormentát, angelikát, macskagyökeret, benedekfüvet, lestyánt stb. Ugyanekkor Franciaországban is egyre nagyobb területeken és egyre változatosabb gyógynövényeket termesztenek sikerrel. így Provenceban, Grasse város határában, a Párizs melletti genneriliersi földnyelven fehér üröm, orvosi zsálya és székfű virágzik, Saint-George sur Loirtól Ingrandig Angouléme községeinek határában - (Saint-Lambert du Lattay, Beaulien, Rochefort-sur Loire, Saint-Aubin de luigné, la Bumelliére, Chemillé, Chaupeau, le Champ, Rablay) - több száz hektáron termesztik a méhfüvet, izsópot, maszlagos nadragulyát és rózsát - (Rose de Provins, Rosa provinciális) - stb. 1842-ben Saint-Lambert du Lattay-ban támadt az a gondolata egy szülőföldjére visszavonult kereskedőnek - Pierre Aimé GODILLOM-nak -, hogy öszszegyűjteti a Loire mentén vadon termő gyógynövényeket, hogy azokat Párizsban értékesítse. Vállalkozása olyan sikeres volt, hogy hozzáfogott egyes „specialitások" termesztéséhez is. Fia Emil GODILLOM, követte apját és továbblépve 1853-ban a gyógynövénykultúrákat továbbfejlesztette. Példáját a környék számos kisgazdája is követte. Angliában is fellendült a gyógynövénytermesztés. Mentájáról Mitcham, Hitchim, Market Deeping, Wiesbeach vált híressé. Oroszországban a voronyezsi kormányzóságban volt jelentős a „gyógyfűtermesztés".

4 Magyarországon ENTZ F. 1856-tól a „Gazdasági Lapok"-ban, majd a „Kertészeti Füzetek"-ben jelentette meg gyógynövényekről írt cikkeit. Követői közt említhetjük a korszak egyik jeles gazdasági szakíróját, RODICZKY Jenőt. RODICZKY az alábbi gyógynövényekről írt: a mentafélékről, a tárnicsgyökér felhasználásáról, az „egérfark cickóró" (cickafark) botanikájáról, a lestyánról, a zilizről, az örvényfűről, a levenduláról, a zsályáról, a „citromszagú melisszáról" (citromfű), a fehér és a fekete ürömről, a tárkony ürömről, a kálmos gyökérről, az ökörfarkkóróról, a keresztesrutáról, a kerti bazsalikomról, a majorannáról, a konyhaköményről, a „szegfűszagú"-, a cziklász- és a „bencésfűről" (benedekfű). A gyógynövénygyűjtés gyakorlati szervezésében KIRÁLYI Pál munkássága figyelemre méltó. A „Néptanítók Lapja"ban - 1890 - a gyógynövények szedését mellékkeresetül ajánlja a néptanítók figyelmébe. 1896-ban a gyógyszerészek budapesti kongresszusán pedig SCHILBERSZKY Károly - botanikus, egyetemi tanár - indítványozta, hogy a tanítóképző intézetekben az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a hazai gyógynövények ismertetésére. Az 1890-es évek nemcsak a gyógynövényügy szervezésében, de gyógynövénykereskedelmünkben is fordulópontot jelentettek. Magyarországon a fíloxéra következtében szőlőterületünk jelentős része kipusztult. KORITSÁNSZKY Dénes kölesdi gyógyszerész gyógynövénytermesztéssel próbálkozott, hogy a fíloxéra után a kopár hegyoldalak ne maradjanak parlagon és hogy a szőlő kipusztulása után némi keresethez 4 MMgMA 1.3223.