Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig

megyére, és főleg a nyírségi homokterületekre volt jellemző. A két számottevőbb arányú gyarapodást Kisvárda (1895: 10,1913: 415,1935: 397 kh) és Napkor (1895: 134, 1913: 396,1935: 428 kh) mondhatta magáénak. Szolnok megye Mindvégig Jászberényé a vezető szerep. 1895:1.138 kh, 1913:3.173 kh, 1935:3.075 kh. A második Túrkeve (970 kh), harmadik Tiszakürt (805 kh). 1913-ban Tiszakürt már második (1.994 kh), megelőzve Tiszaföldvárt (807 kh). Ugyanaz a sorrend 1935­ben: Tiszakürt:2.435 kh, Tiszaföldvár: 837 kh. Jászberény és Tiszakürt látványos gya­rapodása mellett a kisebb arányú növekedés, a stagnálás és a csökkenés is jellemző volt. Ez utóbbinál feltűnő Túrkeve (1895: 970,1913: 94,1935: 46 kh), Karcag (1895: 650,1913: 405,1935: 246 kh) és Kunhegyes (1895: 376,1913:107,1935: 81 kh) nagy­mérvű hanyatlása. Az okok itt is nyilván elsősorban a helyi sajátosságokban kere­sendők. Tolna megye Itt sajátos helyzet alakult ki: mindhárom esztendőben Paks, Szekszárd, Dunaföld­vár a sorrend, pedig a laikus azt vélné, hogy a szekszárdi borvidék névadója rendel­kezhetne a legtöbb szőlővel. 1895-ben Paks 2.921 kh-ja után Szekszárd 2.533 kh-val, Dunaföldvár 1.457 kh-val rendelkezett. 1913-ban Paks szőlőterülete 4.074 kh, Szek­szárd 3.369 kh, Dunaföldváré pedig 1.324 kh volt. 1935-ben Pakson 2.921 kh-t, Szek­szárdon 2.152 kh-t, Dunaföldváron 1.324 kh-t találtak az összeírok. 1895-től 1913-ig emelkedés és stagnálás volt jellemző a 100 kh feletti szőlőkre, azt követően viszont a csökkenés mondható általánosnak. Kiugró területváltozások itt is akadtak. Ezek közül kiemelkedik Bátaszék szőlőterületének gyarapodása az 1895. évi 183 kh- ról 1913-ban 1.353,1935-ben 1.216 kh-ra. Vas megye A kevés és kisterületű szőlők a jellemzőek. A legtöbb Kőszegen volt található, de ez is csak (1895-ben) valamivel 400 kh, illetve (1913- ban) 300 kh felett volt. 1935­ben 100 kh szőlővel rendelkező település összesen kettő volt a megyében, a 100 kh-t alig haladták meg egyenként. Veszprém megye Több borvidék fekszik a megyében, s az ezekhez tartozó községek közül kerülnek ki a legtöbb szőlőterületet adó települések. Mindhárom évben Badacsonytomaj volt az élen (1895: 829 kh, 1913: 844 kh, 1935: 778 kh). 1895-ben utána Balatonfüred (727 kh), majd Kővágóörs (556 kh) és Diszel (516 kh) következett. 1913-ban Kővá­góörs a második (489 kh), Diszel (488 kh) előtt. 1935-ben Badacsonytomaj után Ba­latonfüred (558 kh) következett. A települések szőlőterülete 1895-1913 között hul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom