Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PINTÉR JÁNOS: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig
vidéket. Ugyancsak megszűnt a buda-sashegyi borvidék, beolvadva az újonnan létrehozott dunántúli borvidékbe, mely zömében a korábbi somogy-zalai teljes egészéből, s a balatonmelléki, továbbá a neszmélyi egy-egy részéből tevődött össze. A villány-pécsi borvidék kettévált: mecsekire és villany-siklósira tagolódva. Az egri borvidékből vált ki a teljesen önálló debrői borvidék, amelyet egyes vélemények szerint helyesebb lett volna tarnavölgyinek nevezni, hiszen a borvidék három faluból (Aldebrő, Feldebrő és Verpelét) állt, s ezek a Tárna völgyében fekszenek. 14 A változások során végül a badacsonyi borvidék területének leszűkítését kell említeni, melynek az volt a célja, hogy az itteni minőségi bortermelés nagyobb támogatást kapjon. Az új elnevezés badacsony-balatonfüred-csopaki borvidék lett, s területe a következő településekre terjedt ki: Akaii, Alsóörs, Ábrahámhegy, Badacsony, Balatonarács, Balatonfüred, Balatonkövesd, Balatonszepezd, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Paloznak, Rendes, Révfülöp, Szentgyörgy, Szigliget. A többi borvidék elnevezése egyáltalán, területe pedig lényegében nem változott, bár néhánynál szintén szűkítették a borvidék határát. Az 1938. évi I. bécsi döntés következtében a Felvidék egy része (közel 12 000 km 2 ), az 1940-es II. bécsi döntés után pedig Észak-Erdély és a Székelyföld (mintegy 43 000 km 2 ) visszakerült Magyarországhoz. A területi változások a szőlőtermelést is érintették, s a Földművelésügyi Minisztérium több rendeletében kitért a borvidékbeosztásra is. 15 Ezek száma 21-re nőtt. A növekedés elsősorban 4 új borvidék (beregi, szerednyei, érmelléki, erdélyi) révén következett be. A borvidékek kialakítása, majd későbbi módosításai - a szükségszerűség mellett - egyértelműen a minőségi bortermelést szolgálta. A különböző törvények és rendeletek a hegyi szőlők, illetve borok védelmében születtek, ezért a többi borvidék földrajzi területén termett borokat - az alföldi borvidék kivételével - csak akkor volt szabad az illető borvidék vagy termőhely megjelölésével forgalomba hozni, ha azok hegyi szőlőkben termettek. A sík területeken, vagy a kerti szőlőkben termett borokat tilos volt borvidéki vagy termőhelyi megjelöléssel forgalomba hozni. Ezekre csak általános megjelölést (asztali bor, vörösbor) használhattak. A két világháború közötti rendelkezések fokozatosan szűkítették a borvidékekbe tartozó területeket. Egyes borvidékeknél pontosan megnevezték azokat a településeket, amelyek a borvidéket alkották, de másoknál csak az egész megyét, vagy megyéket jelölték meg. Még az 1940-es évek elején is egy-egy megyének össze nem illő borai kerültek borvidéki beosztásba. 14 TAKÁCS Á 1942.58.p. 15 15.500/1939. FM sz., 63.615/1940. FM sz. rendeletek.
