Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

LAPOSA JÓZSEF: Az örvényes-aszófői Öreghegy szőlőterületének változása a múlt század közepétől napjainkig

eken is feltűntetett 9 db présház közül mindössze egyetlen egyet jelöltek a térképen. A művelési ágra utalóan több helyre a „E" azaz erdő, illetve „L" azaz legelő jel került, ami egyértelművé teszi, hogy felső 16 ha-os területet a fíloxéra vészt követően nem telepítették újra. (5. és 6. ábra) A helyszíni vizsgálatkor bejárva a területet abból kb. 10 ha - ha a talajvizsgálatok is igazolják - a kitettség és meredekség következtében alkalmas szőlőművelésre. Mint érdekességet említem, hogy már az 1924-es térképen sem jelölt présházak, pincék helyét, illetve alapfalait, fákkal, bokrokkal benőve sikerült megtalálni. (7. ábra) A szőlőterület változása az aszófői részen hasonló mint Örvényesen. A legtöbb szőlőt itt is 1858-ban kapálták 30,5 ha (50,2 %). Az első világháborút követően tragikus mértékben csökkent a szőlőterület, mindössze 4 ha szőlőt sikerült „találnom", mely a terület 6,6 %-a (!). A következő kataszteri térkép az 1939-es, sajnos valószínű nem értékelhető, mert feltehetően a térkép felújítása csak földhivatali iratok alapján, helyszínelés nélkül készült. így igen kevés a változás a művelési ágak feltűntetésében és 4,1 ha a szőlő. Az 1962-es térkép már javuló értéket mutat és ettől kezdve emelkedik a szőlőterület nagysága. A legtöbb szőlő 1858 után Aszófőn is 1986-ban volt. 22,4 ha, mely százalékosan (50,9 %) eléri, sőt kissé meghaladja az 1858-as állapotokat. (A szőlőterület 1858-ban 8 ha-ral nagyobb volt, ezért csak a százalékos arány kedvezőbb.) A földrészletek számát a megváltozott területnagyság miatt kevésbé célszerű elemezni, a földrészletek nagyságának alakulását azonban érdemes vizsgálni. 6. ábra. A szőlőt követően telepített mandulás is parlag. (Aszófő 1858-ban 1340-1346. hrsz., ma 044. hrsz., külerület.)