Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig

28. Tibolddaróc — Dósa-pince. A 3. verem szájnyílása alulról. A gabonásvermek gyakran a község szélén, vagy kissé távolabb, dombos helyen, csoportosan voltak elhelyezve. Ezek emlékét őrzik a helynevek, pl. „Vermek", „Vermes", „Verem domb", stb.63 Érdemes külön megemliteni, hogy Sály község 1777. évi részletes térképén64 még nincs nyoma veremnek, de az 1859. évin már „Vermes" feliratot találunk a község felett DNy-ra.65 Ebből arra következtethetünk, hogy a vermek csoportos telepítésére, legalábbis Sályon, viszonylag későn került sor. 63 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (Miskolc) térképtárában: „Vermek" = Arnót 1857 (U. 78), Hejőpapi 1870 (U. 299), Tornaszentjakab 1866 (U. 628); „Vermes" = Imola 1867 (U. 324. 1-5); „Vermes hát düllője" = Gelej 1806 (b. T. 27-1); „Vermi" = Gönc 1878 (U. 279-1); „Vermek oldal" = -Kelemér 1858 (U. 350); „Verem domb" = Meszes XVIII.század vége (U. 427); „Vermek dombja" = -Rakacaszend XVIII. század vége (T. 167-1); „Verem völgy" = Martinyi 1865 (U. 410). 64 Uo. T. 29-2. 65 Uo. U. 578.