Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
de közelebbi adatok nélkül. Ózd környékén Borsodbótán a Rednek aljában az 1930-as években egy régi, elhagyatott pincében bukkantak három, körte alakú, kitapasztott és kiégetett oldalú gabonásveremre. Ugyanezen környéken Dobossy L. Nagybarcán talált egy pincében két gabonásvermet (szájnyílás átmérője 40, nyak mélysége 60 cm, alul „hordó" alakban kiszélesednek). E két utóbbi helyen homokkőbe, illetve agyagos homokba mélyednek a vermek.69 Pincében ásott földvermet saját gyűjtéseim során két helyen sikerült találni. Bér községben (Nógrád m.) a „Mucka bok" nevű dűlőn egy egyedülálló pincének borházát 1920 körül építették, az ebből nyíló borospince ajtaja korábban a külső bejárat volt, az ajtón felirat: RM 1839. A borház közepén, kissé oldalt, egy gabonásverem mélyed a földbe. Emlékezet szerint, amikor a borház megépülte előtt még a szabadban volt, kis „koliba" állt felette. A verem szájnyílásának átmérője 38, teljes mélysége 323, legnagyobb átmérője 160—180 cm. Peremét fehér mészkőből faragták ki, a kőfedő pontosan illeszkedik rá70 (37. kép B). Hasonlót találtunk Miskolc mellett, Kistokaj egyik borházában, ahol az ajtó mellett található egy betömött gabonásverem, téglákkal kirakott peremmel.71 (37. kép A). Végül Szikszón, a Dolnai út 13. számú borházát említem, ahol az utóbbival azonos helyzetű, ugyancsak betömött gabonásverem nyomát mérték fel.72 Az általunk tárgyalt gabonásvermek pontos analógiái találhatók tőlük Ny-ra kb. 130 km-re, D-Szlovákiában, Szemerov (Horné Semerovce, okr. Levice) község egyik volt uradalmi borospincéjében. Az andezitbe, illetve tufába vájt hatalmas pince elején kettő szorosan egymás mellett van, majd tovább, nagyobb távolságokra egymástól még további négy következik, kisebb-nagyobb mértékben törmelékkel az aljukon. Valamennyinek kerek, 50—60 cm átmérőjű szájnyílás után 50—80 cm mély nyaki rész következik, majd erősen kiöblösödnek. Mélységük 3—3,5 m körüli. Még több is van a pincében, de azokat teljesen betömték már. Emberemlékezet óta nem használták a vermeket, de a 2. világháború ideje alatt ismét gabonát 69 DOBOSY L. 1983. 70 A veremre Kern G. (OMF) hívta fel a figyelmemet. Az 1981. évi felmérés megszervezésében Révész L. ev. lelkész (Bér) volt segítségemre, mindkettőjüknek ezúton mondok köszönetet. A pince jelenlegi tulajdonosa Mihalik János (Bér, Kossuth L. u. 32.). Révész L. a béri ev. lelkészség szlovák nyelvű pénztárnaplójából az alábbi adatokat fordította le számomra: 1826-ban az „egyházi vermekért" 4 Ft és 30 krajcár, 1833-ban az „újonnan ásott iskolai vermekért" 2 Ft és 30 krajcár kiadást jegyeztek fel. 1834-ben „a fiúnak, aki a veremből a búzát kiszedte", 9 krajcárt fizettek (ez az adat az általunk felmért béri veremre is ráillene, mert abba is csak egy sovány kisfiú tudna leereszkedni). Révész L. egy másik Nógrád megyei község, Ősagárd (régebben Agárd) ev. lelkészségének pénzlárnaplójából a következőket fordította le: (latin nyelven) 1792-ben „veremásóknak fúrásért" 24 krajcárt, majd 1824-ben (szlovák nyelven) „veremásóknak torokért" (valószínűleg a szájnyílás kiképzéséért) 12 krajcárt fizettek. 71 Az 1981. évi felmérésben Csorna Zs., Szakáll S. és Viga Gy. közreműködését köszönöm. A pince tulajdonosa Ambrus József, Kistokaj, Széchenyi u. 56. 72 Győrfi L-né (OMF) felmérése 1975-ben. A pince tulajdonosa K. Nagy József, Szikszó, Széchenyi út 4. Lásd még a 100. jegyzetet.
