Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
volt, hogy a szálankénti és csoportos elegyítéssel ültetett különféle fafajok növekedésére adjon összehasonlító eredményeket. Az állami kezelés és az edőtelepítések első éveiben természetesen sem megfelelő mennyiségű facsemete (hiszen a csemetekertet akkor létesítették), sem szakképzett — inkább: a munkákban járatos — szakvezetők nem voltak. A csemetehiányon más vidékekről hozott fácskákkal kívántak segíteni. A horvát bán útján a zenggi kertből, József főherceg révén pedig Franciaországból kaptak csemetét, amit még Magyarország más vidékeiről hozott csemetékkel egészítettek ki, és kezdték el az erdősítéseket. A munkák vezetésére a lipótújvári szakiskolásokat rendelték ki. Az ültetések 60%-ában feketefenyőt alkalmaztak, de kísérleteztek — jó eredménnyel — molyhostölgy és babérfa (Laurus nobilis L.) esetén magvetéssel is. A fenyőültetvényekben jelentős károkat okozott a fenyőilonca, így a feketefenyő helyett a korzikai fenyő (Pinus laricio POIRET) ültetését fontolgatták. BODOR Gyulát támadták a szaksajtóban, mivel túlságosan ragaszkodott a feketefenyőhöz. Mások szerint a lombfák ültetését kellett volna inkább szorgalmazni.56 A lombfák mellett szóltak a tűzvédelmi megfontolások és a legeltetési, alomszedési szempontok is. A Karszton azonban féltették a lombfákat a bórától, ti. a szél a nagyobb levelekbe könnyebben belekapaszkodik és kitépi a növényt. Az ültetés idejére vonatkozó tapasztalatok azt mutatták, hogy a lomblevelűeket inkább ősszel, a tűlevelűeket inkább tavasszal kell ültetni. Holdanként átlag 1600 ültetőgödröt (hektáronként kb. 2780 db) ástak, és gödrönként 2—3 csemetét ültettek. Az ültetési költségek a legkedvezőtlenebb talajon 132,4 K/kh-t, (azaz 230,1 K/ha-t) tettek ki, a terület átlagában 86 K/kh-t (149,5 K/ha). Ez az érték a többi tartományhoz viszonyítva elfogadhatónak mondható. Az állami erdőtelepítések első négy évében (1899-től 1902-ig) 98,0 kh-on (56,4 ha) ültettek elsőkivitelű erdőt. Hogy a magyar hatóságok idején mennyivel gyarapodott Fiume környékének erdőállománya, arra nincs pontos, csak áttételes adatunk. Az utolsó hivatalos FM-adatok szerint (1907-es) Fiume város és kerületében 525 kh (302,1 ha) tölgy-, 369 kh (212,4 ha) bükk- és más lombfa és 155 kh (89,2 ha) fenyőerdő volt.57 Itt azonban le kell szögeznünk, hogy az erdészeti kimutatásban az állami kezelésbe vett, még be nem erdősített kopárok is benne vannak, benne lehetnek. Bármennyi is a számszerű eredmény, az ottani erdészeti munka országos jelentőségre tett szert. A hazai szakemberek a karszterdősítést már az erdőtelepítések első éveiben is sorra meglátogatták.58 BODOR Gyula a szaksajtóban a kopár- és a vízmosásos területek fásításáról országosan is használható módszert írt le.59 56 A fiumei. . . 1904. 362—364. p. 57 Erdészeti Zsebnaptár az 1918-ik rendes évre (Bp., 1917.) 325. p. 58 Például 1901-ben a selmeci erdészeti akadémia végzős hallgatóit és a keszthelyi gazdasági tanintézet növendékeit vitték Fiumébe. 59 BODOR Gy. 1908.
