Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára

kellett indítani a fásításokat, védőerdő-kijelöléseket is, hiszen a vízgyűjtőterület növénytakarója, a meder környéke összefügg az árvízhelyzet kialakulásával. Az országos eseményt az 1898. évi XIX. tc. meghozatala, illetve életbe léptetése jelentette, amely lehetőséget adott a város erdőterületeinek és befásítandó kopárainak állami kezelésbe adására. A törvényhez külön, csak Fiumére vonatkozó végrehajtási utasítást adtak ki (42 223/1899. FM sz.). Eszerint a legelső feladat az, hogy „a Fiume város tulajdonát képező erdők és kopár területek összeírassanak" (1. § a.). A fiumei erdők kezelésével megbízott FM Erdészeti Főosztály I/A—1. ügyosztálya 1900. május 2-án ténylegesen is átvette az erdők ügyének intézését.55 Az államerdészeti hatóságok ezt megelőzően, 1898. április 4-én elkezdték az előkészítő munkálatokat. BODOR Gyula vezetésével 885 kh-t (509,3 ha) vettek át, amiből 105 kh (60,4 ha) erdő, 750 kh (431,6 ha) kopár terület volt. A létesítendő erdők legfontosabb céljaként azt jelölték meg, hogy a fák a magyar kikötőt széppé tegyék. Második szempontként a város zöldövezetének kialakítását tűzték ki, azaz az üdülni, pihenni vágyók igényeinek kielégítését. Csak harmadik és negyedik szempontként szerepelt a gazdasági, fatermelési, lombtakarmánynyerési, alomszedési stb. igények kielégítése. Tehát „olyan fanemek telepíttessenek meg, amelyek biztos tenyészőképesség mellett a szépészet kívánalmainak, a helyi szükségleteknek, a legnagyobb jövedelmezőség feltételeinek a legteljesebb mértékben megfelelnek, s e mellett az elemi csapásoknak a legkevésbé vannak kitéve." A feladatok megoldásához a csemetekert mellett szükségesnek látták egy meteorológiai megfigyelő állomás és egy kísérleti telep létesítését is. Az erdészeti célú meteorológiai állomás 1901 tavaszán a fiumei Karszt elkopárosodott részén kezdte el működését. A csemetekertet Cosala alközség Szent-Katarina dűlőjében, 150 méterrel a tenger szintje felett létesítették. A kert kialakítását, berendezését 1899-től 1902-ig végezték. A munkában jelentős szerepet vállaltak a Lipótújvári m. kir. Erdőőri Szakiskola igazgatója, BENKŐ Rezső és a szakiskola diákjai. A csemetekert helyének megválasztásában az volt a legfontosabb szempont, hogy kitettségében, víz- és talajviszonyaiban a beerdősítendő kopár területekkel egyezzen meg. További lényeges feltétel volt, hogy a terület öntözését is meg lehessen oldani. A csemetekertet teraszosan képezték ki, 6 teraszcsoporton összesen 34 teraszt alakítottak ki. A kertben elsősorban tűlevelűek — főleg feketefenyő — termesztésére rendezkedtek be. A „nagyban tenyésztendő" csemeték mellett azonban más fafajokat is szaporítottak. A kert éves készlete mintegy 250 ezer facsemete volt, amiből évente kb. 100 ezret adtak ki ültetésre. A fenyőcsemetéknél fontosnak tartották a kiültetés előtti iskolázást is. A kísérleti telepet 1901 őszén a Recsina—Fiumára-völgy felé hajló, északkeleti hegyoldalon képezték ki, mintegy 1 kh (kb. 0,58 ha) területen. Legfontosabb célja 55 A fiumei erdőket már az 1879. évi XXX. tc. alapján kiépített erdészeti közigazgatás is közvetlenül a minisztériumból intézte.