Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára

- Terméketlen 1 353,6 kh (779,0 ha) 38% — Erdő 511,0 kh (294,1 ha) 14% — Legelő 355,0 kh (204,3 ha) 10% Rét 691,9 kh (398,2 ha) 19% — Szántó 558,5 kh (321,4 ha) 15% - Kert 67,6 kh (38,9 ha) 3% - Szőlő 30,4 kh (17,5 ha) 1% Az erdőt illető birtokviszonyok jellemzője: 406 kh (233,7 ha) (az erdők csaknem 80%-a) volt magántulajdonban. Általában azonban itt is elmondható, ami az egész Karszt-vidéket jellemezte: a birtokviszonyok és az ezzel összefüggő különböző szolgalmak Fiume környékén is rendezetlenek voltak. Az általunk vizsgált időszakban, a századfordulón a beépített részek — Fiume város, Plasse, Cosala és Drenova alközségek — fokozatos térnyerése volt a jellemző. Fiume belterülete például 1861-től 1900-ig 62%-kal növekedett. Az elkarsztosodás folyamatának megállítását, a várost környező hegyek müvelésbe vételét a kikötőváros általános fejlesztési célkitűzéseivel együtt kívánták megoldani. Mint mindenhol a Karszt-vidéken, Fiumében is az első lépés a legelő állatok meghatározott területekről való kitiltása volt. A város tanácsa 1875-ben tiltotta meg a kecskék legeltetését. Az intézkedés különösen a kerület határát jelentő Recsina folyó felé hajló északkeleti hegyoldalakat (a Recsina—Fiumaravölgy feletti részeket) érintette kedvezően, mert ott a terület természetes úton (sarjakról) szépen beerdősült. A Karszt általánosan elterjedt fafaján, a virágos kőrisen kívül, Fiume környékén a komlógyertyán (Ostrya carpinifolia SCOP.) természetes felújulása is számottevő volt. A város vezetése azonban további kopárokat akart a müvelés számára visszahódítani, ezért a mesterséges erdősítéseket is elhatározta. A munkák első állomásaként a Batthyány-hegyet jelölte ki, ahol 1892-től 1898-ig a városi kertész vezetésével mintegy 8 kh (kb. 4,6 ha) erdőtelepítést végeztek. Ugyanakkor a beerdősítendő területek nagyságát, a város lehetőségeit figyelembe véve, központi, állami segítség igénybevételét határozták el. A város kormányzójának felkérésére 1893 tavaszán BEDŐ Albert vezetésével szakértői szemlét tartottak, és megállapították a beerdősítésnél szem előtt tartandó célokat. Minden munka előfeltételének egy csemetekert létesítését tekintették, aminek tervét FÖLDI János 1894-re elkészítette. Az erdőtelepítések tényleges megkezdése, sőt a megtervezett csemetekert létesítése azonban évekig elhúzódott. Az ügy kimozdulását a holtpontról egy helyi és egy országos esemény segítette elő. A helyi esemény az 1897. évi árvíz volt, amikor a megduzzadt Recsina folyó a Batthyány-hegy környékén a Grabovó-telepet alámosta, és a folyó medrébe csúszott. A folyó torkolatánál pedig gyártelepekben, raktárakban esett jelentős kár, így a folyószabályozást (fenékgátak, partvédőművek, parterődítmények stb. építését) azonnal el kellett kezdeni. A műszaki létesítményekkel egyidőben meg